Holnap műtik a testvéremet (daganatos). Nagyon szomorú vagyok, írnátok valami vidámat?

Kitartást kérdező! Nagyon sajnálom ami történik de én is nagyon szurkolni fogok neki, hogy minden a lehető legjobb módon süljön el.

Van egyébként nem régről egy pozitív sztorim. 15 éves unokahúgom került tavasszal kórházba egy súlyos és nagyon ritka vesebetegség miatt. Annyira ritka, hogy az orvosok tulajdonképpen az egész országban összefogtak és konzultáltak egymással, hogy valamin ki tudjanak indulni mert fingjuk nem volt arról, hogy mit is kéne tenni. Egyik reggel hirtelen a semmiből felakadt a szeme és elkezdett rázkódni az egész teste, fejét oldalra csapta és teljesen öntudatlan állapotba került. Az orvosok bevitték az intenzívre ahol altatásban tartották. Kiderült, hogy megtámadta az agyát is és azt mondták, hogy ez nagyon hosszú lesz és lehetséges, hogy maradandó agykárosodást szenvedett. 4 napon keresztül folyamatosan szedálták, altatták mert ha kiment belőle a szer akkor ismét rátört a roham. Majd egyszercsak a negyedik napon arra lettek figyelmesek, hogy magához tért és bár amíg abban az állapotban volt az alatti időszakára nem emlékezett de egyből úgy kelt fel, hogy minden eszébe volt ami az előtt történt, felismert mindenkit és semmilyen mértékben nem károsodott az agya. Ezután még egy hónapig kórházban volt, majd eljött a nap amikor kiengedték és azóta nyilván folyamatosan visszajárnak kontrollra, meg majd egyszer vese transzplantációra kell sor kerüljön, azonban nagyon jól érzi magát. Iskolába jár, tanul, semmiből nem szorul korrepetálásra és teljesen olyan állapotban van mint a betegsége előtt volt. Az orvosok azt mondták, hogy ez maga a csoda és ők sem értik, hogy hogyan lehetséges ez, hogy ilyen hamar magához tért és semmilyen károsodást nem szenvedett el.

Amit mi tettünk ez alatt az folyamatosan az, hogy pozitívan álltunk hozzá. Együtt a család közös erővel hitt abban, hogy vannak csodák és meg fog gyógyulni. Szóval ne adjátok fel, mert én tényleg a saját szememmel láttam, hogy létezik csoda. Ráadásul az orvos is elismerte. Én nagyon hiszek benne, hogy a testvéred is ilyen csodán fog átesni. Higyj te is benne.

Kitartást és a legjobbakat kívánom!

Áttétes voltam, az orvosom utólag mondta, nem gondolta, hogy élve kijutok a kórházból.

Ez volt 13 éve.

Anyámnak kétszer volt mellrékja, igaz, nem agresszív, de másodszorra már a hatvanas évei második felében járt. Mindkétszer helyrehozták, ma jól van.

Viszont egy ismerősömnél a harmincas éve elején alakult ki egy agresszív mellrák. Műtét, kemo, kezelések következtek, több év alatt, de kihozták belőle és most már a felépülés van folyamatban. Már újra dolgozik, jól van. Tesódnak is sikerülni fog! Nagyon sok erőt kívánok nektek!

Milyen mellrakja van? Hanyas stadium?

Mell eltavolitas lesz? Vagy csak kimutik a daganatot?

Gondolom ha 1 ev utan mutik akkor eddig kemoztak hogy csokkenjen a tumor es az esetleges attetetek eltunjenek.

Amugy jobbulast a testverednek.

- Rokonságomban van egy fiatal nő, akit agresszív mellrákkal kezeltek ezelőtt kb. 15-20 évvel. Jelenleg 50 éves. Azóta jól van, életvidám, dolgozik, nincs problémája.

- Épp tegnap beszéltem egy 85 éves rokonommal, akit két éve műtöttek mellrákkal. Ellátja magát még ma is, életvidám, egyedül él.

- Talán 40-45 évvel ezelőtt egy munkatársnőmet operálták mellrákkal. Utána, amíg kollegák voltunk, kb. 10 évig tünetmentes volt, aztán külön váltak az útjaink, de bizonyára jól lehet, ha 10 éven át tünetmentes volt.

Legyenek a fenti pozitív eredmények is vigasztalók számotokra. Lényeges, hogy nem szabad elkeserdni, hanem optimistának kell lenni. Minden jót!