Volt már, hogy elsírtátok magatokat egy veszekedés során, mert a testvéretek annyira megbántott?

Ha érzékeny pontot ér az ütés, akkor néha kicsordul a könnyem... Az öcsémnek az az ellenem történő "önvédelme", hogy bármi nem tetszik neki egyből üt, rúg, de néha még harap is, pedig már elmúlt 18 éves. Kicsiként még csak-csak letepertem, de aztán nagyobbra nőtt nálam... Egyszerűen nem tudja szóban kifejezni magát, amikor dühös rám, pedig nyugodt körülmények között egész értelmes ember. És érdekes módon mással tud kulturáltan vitázni, csak én vagyok az áldozat.

Hasonló, mint a 12-esnél. Szóban képtelen volt megbántani, mert a kommunikálni verbálisan nem tudott, így ha bááármiben is nem azt mondtam, csináltam, ahogy ő azt elvárta volna, akkor elkezdett ütni, pofozni. 5 év van köztünk a javára és ő fiú volt. Gondolhatjátok...gyakran volt sírás a vége. Nem beszéltem már vele már legalább 10 éve.

Nem. Nem túl szoros a kapcsolatunk, de számíthatunk egymásra. Vitatkozni, veszekedni nem szoktunk, nem is emlékszem ilyenre.

Amikor még kicsi voltam, és szerettem őt, akkor előfordult. Mióta tudom, hogy egy tetű, azóta nem tud hatni az érzelmeimre, rádásul sok éve már nem is beszélek vele.