Már felnőtt, idősebb tesók! Van olyan, aki születésétől fogva nem szerette, esetleg utálta a kisebb testvérét?

Én nem azt mondom, hogy születésétől fogva utálom, hét éves voltam, amikor megszületett, és nagyon örültem neki, büszke voltam rá, hogy van kistesóm.

Viszont a szüleim csesztek el mindent, elvtelenül mindig mindenben neki volt igaza, nem is mérlegelték, ha civakodás volt köztünk, természetesen a kicsi a királylány, nekem pedig legyen több eszem. Ő persze ettől vérszemet kapott, és már tudatosan feszegette a határaimat, provokált. Sokszor megvertem, megtéptem a haját, amikor a szülők nem látták (ha árulkodott, megint kapott).

Nem sorolom, gyűlölködésben telt el a gyerekkorunk. Most sem szeretjük egymást egyáltalán, most már nincs utálat, de 5 éve nem láttam, és nem is hiányzik, az sem, hogy infóm legyen róla (külföldön él, egyszer meghívott, de szarok rá).

Amúgy (tudom, nem ez volta kérdés), én azt mondom, az ilyenért száz százalékban a szülők hozzáállása a felelős.

"Amúgy (tudom, nem ez volta kérdés), én azt mondom, az ilyenért száz százalékban a szülők hozzáállása a felelős."

Ez a mondat a kulcs. Ha a szülők jól kezelik a helyzetet sztem 90%-ban jó tesók lesznek.

Nem hinném, hogy zsigerből utálná bárki is. Általában vagy a szülők, vagy maga a testvér ad rá okot.

Mint nálunk is az, mint az egyik válaszolónál, hogy miután megszületett nem volt életem, állandóan rámnyomták. Mivel nem mehettem egy sulis rendezvényre, buliba se, hamarosan kiközösítettek. 18 évesen leléptem, utolsó évre koliba, utána meg társbérletbe. Még így is hívogattak, és üvöltöztek velem, hogy milyen szemét vagyok, mert nem tehermentesítem szegény fáradt anyámat. Hát basszus, ő akart szülni 46 évesen.

Mi sem vagyunk jo tesok. Nagyon sokaig egy szoban kellett osztozni ami feszultseget okozott. Ezen kivul a nagyobb jatekokat mindig meg kellett osztanom vele es persze hogy akkor akart jatszani azokkal mikor en is.

Szüleim tobbet is segitettek ot az eletben. Mikor elkoltozott akkor segitettek alberletet fizetni neki, adtak neki penzt hogy tudjak fizetni a szamlakat.

En ugy koltoztem el hogy egy fillert nem adtak nekem. Aztan tesom meg azt serelmezte hogy anyam kuldott par tizezret szuletesnapomra, mikozben ok minden masodik-harmadik hetvegen ott zabalnak a csaladjaval anyameknal. Persze a szuloket soha nem hivjak meg magukhoz kajara.

Aztan ha anyam mondja hogy nincs eleg penze akkor tesom ravagja hogy hat nekik sincs, miközben minden evben kulfoldon nyaralnak, draga ruhakban jarnak, es mikor nem anyameknal zabalnak hetvegen akkor koncertekre, fesztivalokra jarnak.

Orokolni sem egyedul oroklom majd azt a keveset ami a szuleimnek van hanem azon is osztozkodnom kell.

Azt nem tudom hogy viszonyultam hozza mikor megszuletett mert en is kicsi voltam. Jobb lett volna ha sokkal fiatalabb vagy sokkal idosebb testverem van.

Én fiatalabb testvér vagyok és nővérem utált így, ahogy írja a kérdező, mióta csak megszülettem. Azért, mert egyke akart lenni, minden figyelem- szeretetmorzsát magának akart a szüleinktől, én pedig belerondítottam ebbe a tervbe azzal, hogy meg mertem születni.

Ott tette pokollá az életemet, mikor gyerekek voltunk, ahol csak tudta. Zsigerileg gyűlölt. Azzal lett volna a legelégedettebb, ha egyetlen szót sem kell hozzám szólnia (mivel kirakatni a házból nem tudott, pedig biztos azzal lett volna a legboldogabb), én viszont nagyon szerettem volna, ha legalább egy kicsi megkedvel, így sokat loholtam utána... Ez csak olaj volt a tűzre.

Szoktam mondani, a legjobb, amit fel tudok hozni a tesómnak, hogy megölni nem akart, vagy inkább nem mert, de ezen kívül minden létező gonoszságot megcsinált velem. Ő volt a nagyobb, idősebb, erősebb és tényleg kegyetlen dolgokat művelt velem. Nem fizikai erőszak, inkább lelki terror, megszégyenítés, csoportos bántalmazás, gúnyolás, zsarolás, kihasználás, kirekesztés, kisemmizés, átb.szás stb.

Akkor kezdett javulni a kapcsolatunk, mikor elköltöztem otthonról. Akkor voltam 22, ő 24. Imádta, hogy végre egyke lehetett. És utána még 15 évig lakott otthon a szüleinkkel. Tényleg másra sem vágyott, mint hogy egyke legyen.

Becsületére legyen mondva, mióta felnőttünk, többször bocsánatot kért azokért, amiket gyerekként csinált velem és még azt mondta 1-2 alkalommal, hogy szeret. Továbbra sem tudjuk egymást hosszabb távon tolerálni, de 1-1 délután erejéig elvagyunk.

És igen: egyértelműen a szülők rontották el a dolgokat. Valószínűleg a tesómban hatalmas feszültséget generált, hogy megszülettem, ezt fel kellett volna dolgozni szakemberrel. De a szüleinknek esze ágában sem volt gyermekpszichológust felkeresni a 90-es években, oh, hát mit gondoltak volna a falubeliek?! Micsoda szégyen!

Így inkább hagyták, hogy 15 éven át megnyomorítson.

37/N

Ertelmesebbek nem testvert gyartanak, hanem masodik/harmadik/akarhanyadik gyereket. Nem azert, mert nehogymar egyedul maradjon a gyerek, hat mi lesz vele ha ok meghalnak (mondjuk lesznek baratai meg sajat csaladja) hanem azert, mert ok akarnak meg egyet/kettot/akarmennyit.

Szep is lenne, ha a ferjem megkerdezne a fiat, szeretne e testvert, es ha o azt mondana, hogy nem, akkor nekunk nem lenne kozos gyerekunk. Kicsit forditva ulnek a lovon egyesek.

Azzal viszont nem ertek egyet, ahogy itt az egyik valaszolo is irta, hogy a fiatalabb testvert ralocsolik a nagyobbra. Nem dolga kiszolgalnia a testveret, nem kotelessege vigyaznia ra es ide oda hurcibalnia. Az esetek tobbsegeben a szulok tehetnek arrol, ha a testverek viszonya megromlik.