Egyetértetek abban, hogy a testvéreknek feltétlenül kommunikálniuk egymással?

Olyan nincs, hogy BÁRKIVEL is FELTÉTLEN KOMMUNIKÁLNI KELL!

A kommunikáció mindig önkéntes, az meg, hogy véletlen közös szülöktöl születtek, nem jelent sokat, ettöl még egyáltalán nem biztos, hogy van bennük közös, föleg ami az alaptermészetüket, érdeklöésüket illeti.

Olyan emberekkel meg, akikkel nincs közös téma, fölösleges bármiféle kapcsolatot is tartani.

Nem.

Minek?Van egy húgom,van egy rohadék drogos barátja.Elszedett tőle kb.10milliót(de nem kell elszedni,mert az idióta odaadja önként),el.aszta vele az életét.

Ezekről beszéljek vele?

Milliószor ígérték,hogy változni fog,de ez majd csak a koporsóban következik be nála.

Erre,ezekre a dolgokra nem vagyok kíváncsi.

Nem.

Húgommal tök jól megvagyunk, de a nővérünk az a tipikus különc aki mindig is kilógott a sorból. Annyira más mint mi mindannyian, még a szüleinkre sem hasonlít úgy jellemre, totál más a gondolkodása, jövőképe, nagyon önfejű és borzasztóan makacs.

Amint 18 éves lett elköltözött itthonról és elment dolgozni egy gyárba. Akkor annyit mondott hogy a saját életét akarja élni, tanulástól elment a kedve, érettségit majd estin megcsinálja meg még tanul valamit. Néha hazalátogat jelezve hogy még életben van, de az is olyan hogy jön, eszik, alszik, jól kipanaszkodja magát, aztán megy tovább. Le sem szarja mi van velünk úgy igazából. Mi próbáltuk egy darabig tartani a kapcsolatot vele, időnként érdeklődtünk felőle stb... de annyira elzárkózott ettől mindig hogy én már feladtam, és úgy vagyok vele hogy majd ha Ő akar ezen változtatni akkor én is úgy állok hozzá, hogy akkor legyen, próbáljuk meg, de így hogy egyoldalú ez az egész, egyszerűen nem érdekel.

Húgom szintén így van ezzel.

17.

Jobban él, mint ti?

Miért kéne?

Páromék öten vannak testvérek és mindannyian szöges ellentétei a másiknak. Többen is vannak, akik nem beszélnek egymással és tökéletesen megértem az okokat. Az egyik pl. alkoholista, már félig hajléktalan, hosszú évekig próbálták kihúzni a szarból, de mindig saját magát rántotta vissza oda. Mikor a párom már sokadjára adott neki pénzt (úgy, hogy a testvére nem dolgozott, a párom meg megszakadt, hogy spórolni tudjon) és nem ért el vele semmit, akkor lemondott a testvéréről. Anyósom még évekig küzdött, de két éve ő is belátta, hogy veszett ügy. Persze most mindenkit hibáztat a sorsáért, csak saját magát nem.

Van az a pont, amikor tök mindegy, hogy vérszerinti rokonról van szó, el kell engedni, ha nem akarjuk, hogy magával rántson.