Szerintetek is igazságtalan ez, vagy pedig tényleg én vagyok pénzéhes és rosszakaró?

A ház, amelyben felnőttem anyám saját tulajdona 100%-ban. Ezt a házat ő a nagyszüleitől kapta ajándékba annak idején, együtt építették neki.

Miután a szüleim elváltak, anyám újraházasodott és gyereket is szült ebbe a kapcsolatba. Házassági szerződés nincs, tehát ha jól tudom, amennyiben anyám hal meg először, a házból egy gyermeknyi részt a férje örököl, illetve haláláig haszonélvezeti joga lesz rajta.

Eközben a férje örökölt egy ingatlant, amelyet eladott, a pénzt pedig lekötötte, hogy a féltestvéremnek vegyen majd belőle lakást, ha egyetemre megy.

Én nem kaptam soha semmilyen anyagi támogatást, és mikor szóba kerültek ezek a dolgok, megjegyeztem anyámnak, hogy amennyiben ő hal meg először, ami sajnos esélyes, mivel idősebb jóval, mint a férje, egy harmadnyi rész jut nekem a szülői házból, amit az én nagyszüleim építettek, és a férfi, aki semmit nem tett hozzá, haszonélvezetet kap és ugyanannyi részt, mint én. Mint kiderült, anyám ebbe nem gondolt bele, csak annyit mondott, ne aggódjak, úgyis a férje hal meg először...

Erre a féltestvérem felcsattant, hogy mit akarok én, hisz jól keresek, vegyek magamnak lakást, ne legyek pénzéhes. A ház nem ér olyan sokat, inkább eszmei értéke van, és rosszul esik a gondolat, hogy egy számomra idegen férfi ugyanúgy részesül dédszüleim keze munkájából, akiket nem is ismert. Persze, értem, ő anyám választottja, de a férfinek van saját ingatlana és még örökölt is, tehát nem kerülne utcára, bármi is történne.

Engem nem támogattak, mondván nincs miből, de a féltestvéremnek már be vannak készítve a tízmilliók évek óta lakásvásárlásra.

Csak szerintem igazságtalan ez, vagy nem látom elég objektíven?