Elmondjam a megcsalast a testveremnek?

Attól függ, milyen a testvérem. Ha úgy állna hozzá, hogy ha a férje csalja meg őt, "az más", és akkor égszakadás, földindulás, "mocskos áruló, hogy tehetett ilyet", miközben úgy tesz, mintha ő nem követte volna el ugyanezt, akkor nem.

Ja, és a körülményektől. Ha a testvéremnek valójában lenne hová lépnie, és néha kacérkodik is a gondolattal, csak az új helyzettől való félelem vagy a házasság "halottnak nyilvánításának" lelki nehézsége tartja vissza, akkor talán elmondanám, remélve, hogy ez megadja a lökést hogy kimondják, jobb külön, és mindketten boldogabb életet kezdhessenek.

Ha tényleg elúszott lakhatás és anyagi csőd várna rájuk egy válással, a kölcsönös megcsalás tudatától pedig csak még keserűbbé válna a kényszerű közös élet, akkor megintcsak inkább nem mondanám el.

Én annak vagyok a híve hogy az igazsáf derüljön ki, hogy a résztvevők teljes tudásuk birtokában egyenlő esélyekkel dönthessenek a sorsukról. Így érzem igazságosnak, akkor is ha fáj.

Ugyanakkor ebben a speciális helyzetben, szinte oly mindegynek érzem. Lehet tud is róla...

Kérlek olvasd végig. Én elmondanám. Csak gondolj bele, az ilyen házasságnál minél előbb történik, annál könnyebb a válás. Ahogy telik az idő, annál jobban romlik a kapcsolatuk, nehezebb lesz a helyzet.

Vagy ott a másik lehetőség. Még nincs késő, ha rászánják magukat helyre tudják hozni, akár szakember segítségével. Mindketten hibások, talán ezt beismerik és megbocsátanak egymásnak.

Én mindenféleképpen szólnék, mindenkinek jobb lenne.