Szerintetek jobb egykének lenni, mint testvérrel/testvérekkel?

#7

Egyébként mitől függ, hogy milyen lesz a viszonyuk mondjuk 2 testvérnek?

Én akkor jöttem rá, hogy miért rossz a bátyámmal a viszonyunk, amikor egyszer a lányommal és az ovis barátnőjével beugrottunk anyámért, hogy együtt lógjunk egy kicsit a vidámparkban. És anyám meghívta a lányokat fagyizni. És volt pofája azt mondani a lányomnak, hogy azért vesz neki ilyen kis adag fagyit, mert a barátnő is itt van, ha nem lenne itt, akkor nagy adagot kapott volna.

És akkor belémhasított, hogy szegény bátyám egész életében ezt hallgathatta, hogy miattam nem kap ezt vagy azt.

Szóval ennyit arról, hogy pl. hogyan alakulhat ki egy jó vagy rossz testvérviszony.

(mondjuk ráadásul 3,5 év van közöttünk, és amikor én totyogni kezdtem, ő már vasutat épített apuval, és menj innen mert elrontod. Amikor én kiscsoportos ovis voltam és várat építettem a kockákból, ő már olvasni tanult és "komoly" iskolás volt. Amikor én elsős voltam, őt már más érdekelte, mint engem, amikor én felsős lettem, ő már a csajokat nézegette. És így tovább. Sosem voltunk úgy igazán jól együtt játszós vagy a későbbiekben mindent megbeszélős jó testvérek. A 3,5 vagy 4 éves korkülönbség csak a tizenéves évek végére tűnik el, akkor meg már elég késő megszeretni azt a kistesót, aki miatt sosem kapott nagy adag fagyit, vagy a kedvenc legóját, mert itt a kistesó, és akkor neki is az kell, de arra már nem telik. Vagy azért nem mehetsz el moziba, mert az öcséd még nincs 14 éves és az a film korhatáros. És így tovább. Ha csak 1-2 év, vagy sokkal nagyobb a korkülönbség, akkor mindez könnyebben kiküszöbölődik. Ha csak 1-2 év a korkülönbség, akkor az anyának elég nehéz a két picivel az első pár év, de a két gyerek sokkal közelebb egymáshoz tud felnőni, együtt játszani. A 3-5 éves korkülönbséggel elég erős a természetes testvérféltékenység is, amire a szülő vagy jól reagál, vagy rosszul. A "szeretni kell mert a testvéred" nagyon rossz mondat. A sokkal nagyobb korkülönbség azért jobb, mint a 3-5 év, mert a sokkal nagyobb már élvezi, hogy sokkal nagyobb, hogy alapvetően nincs pusztán azért korlátozva, vagy rákényszeritve egy viselkedésre, mert "engedj a kisebbnek". Egy 16 évesnek nem fogják azt mondani, hogy ne menj moziba, mert a tesód még csak 4 éves. Nem tudom, érthető-e, mire gondolok.)

Voltam egyke 15 éven át, sokkal jobb volt.

A tesómmal semmilyen a viszony, sőt, tekintve, hogy állandóan rám sózták, mondván úgyis otthon vagyok, stb. ki nem állhattam, míg el nem költöztem.

Ideális esetben testvérrel sokkal jobb. Eleve sok mindent megtanulása: alkalmazkodás, osztozás, együttműködés, empátia. Aztán, ha van legalább egy normális testvéred, akkor sosem leszel egyedül, mindig lesz legalább egy barátod, akire számíthatsz.

Egykék, önzőbbek, egoistábbak. Hiszen egész életükben ők voltak a középpont.

Szóval egyértelműen testvérekkel jobb felnőni.

A rossz testvéri viszony pedig a szülőknek köszönhető.