Rosszul éreznétek magatok amiatt, hogy a testvéretek sosem hív meg magukhoz?

Lehet ők úgy vannak vele, hogy családtagok vagytok "akkor mentek mikor akartok".

Hívd fel és mond el neki azt, amit ide leírtál. Hidd el többet fog érni az a pár perces telefon, mint bármelyik idegen tanácsa.

Egy: nem lehet náluk leülni a felfordulásban.

Kettő: már a látványa is idegesítő

Hát ha akarod, elmondhatod így is, de szerintem jobban veszi ki magát, ha nem vagy drámai, és nem a rossz érzéseidre teszed a hangsúlyt a mondanivalódban, hanem arra, hogy mit szeretnél. "Találkozhatnánk gyakrabban.", "Úgy elmennék néha hozzátok.", "Ráérsz valamelyik hétvégén, elmehetek?", "Hadd menjek már el hozzád! :)"

Sajnos a nagybetűs élet elég sűrű, és néha noszogatni kell az embert, hogy kiugorjon a mókuskerékből, mert egyébként minden percét ki tudná tölteni a dolgával és a szociális minimummal, nincs üresjárat. Ha a jelentkezésedre többször is csak halogat, koptat, elég akkor elkezdeni azon aggódni, hogy nem akarja a társaságodat.

Különben az is lehet, hogy ő meg azt hiszi, téged nem érdekel, mert nem is próbálsz menni. Vagy nem mer hívogatni, mivel úgy veszem ki, vidéken laksz, és attól tart, hogy úgy éreznéd, oda "ráncigál" téged, nincs kedved utazgatni.

Lehet, hogy a te helyzetedben nekem is rosszulesett volna, de innen a nagybetűsből nézve elnézőbben látom a másik oldalt is.