Normális, ha a nővéremet szeretem a legjobban világon?

Ez a csákó is hasonlóképpen érez mint te, kérdező. Döntsd el, hogy normális-e vagy beteg:

[link]

Miért ne lenne normális? Beteg, hogy kapásból csak a vérfertőzésre tudnak az emberek gondolni mega kufircra...

Teljesen egyértelmű, hogy azt/azokat szeretjük mindennél jobban, akik a legnagyobb bajban, akár hajnal 2-kor is ott álltak mellettünk. Sosem értettem, miért kell ezeket megdöbbennie páraknak. Engem egész életemben b.sztatott a családom, hogy hogy képzelem már, hogy nem anyámékat imádom mindenkinél jobban, hanem az apai nagymamámat, akivel mindent meg tudtam beszélni. Most felnőttként sem a sztereotípiák szerint érzek, mert nem a vér szerinti szeretteimet szeretem a világon a legjobban. Nyilván okkal...

Persze, hogy normális.

Ha belegondolok senki nem állhat olyan közel egy emberhez, mint a testvére.

Persze, ha nincs nagy korkülönbség, együtt nőttek fel, stb.

Majd 50 év múlva, ha felsóhajtasz, "mit szólna ehhez a nagyi", ő lesz az egyetlen, aki érteni fogja mire gondolsz.

Remélem érted. Szüleitek, ha élnek is, nem ugyan úgy fognak visszaemlékezni, mint ti.

Barát akkor ilyen, ha egészen kicsi korod óta ismered, de őt sem látod minden nap, mint egy testvért, és kisebb eséllyel lesz melletted évtizedek múlva.

Nekem is nagyon jó a kapcsolatom bátyámmal, egy pillantásból értjük egymást.