Egész nap alszik, aztán fekszik, alszik aztán nem csinál semmit?
Egyes, minden rosszindulat nélkül, nekem testi bajom van,műtétek közt vagyok, amiért "itthon fetrengek", de nemhogy rendelni, hó végén kajára sincs, hogy csinálod?
Amúgy a sok képernyőzgetéstől allergiás kötőhártya gyulladást kaptam, nekem a hócipőm tele ezzel, mennék már 12 órában áruházba inkább, jó egy darabig a lustálkodás, persze, de van egy határ, kényszerből rémes. És lehet hogy ez már így marad(: én meg ettől vagyok depressziós, mintha börtönbe zártak volna.
Kérdező, anyuddal ezt próbáld meg megbeszélni, így őszintén, ahogy feltetted a kérdést. Bátyádat pedig próbáld ebből kimozdítani, ha annyira nem súlyos, hívd el programozni. Egy jó séta, kirándulás is elég kezdetnek vagy bármi, amit szeretett régen(kiállítás, koncert..).
Amúgy megmutathatod neki, milyen a másik oldal, lehet tortenik vele is valami, amitől ágyhoz kötött lesz tartósan vagy örökre. Minden percet ki kell használni, amíg fizikailag egészséges. A sport amúgy is segítene a depresszióján, biztos van amelyik érdekli.
Kérdező egy valakiért tartozol felelősséggel a fent említett személyek közül: saját magadért. A testvéred,ha nem akar meggyógyulni, nem fog. Édeasanyád ha nem akar megváltozni, nem fog. Lehetsz te kisebb istenség sem, akkor sem teheted az ő életüket jobbá helyettük. Viszont a próbálkozásba belebetegedhetsz magad is.
Ne akarj olyanokért felelősséget vállalni, akikért nem tartozol azzal. Olyanokon segíteni, akik nem akarják, hogy segítsenek rajtuk. Mindenki a saját sorsa kovácsa. Hiába dobsz mentőövet, ha a mésik nem kapaszkodik bele, csak nézheted, ahogy fuldoklik. Inkább mentsd magad. Egy ilyen környezetben nem lehet jó neked sem. Te hogy vagy? Neked milyen lehetőségeid vannak?
Egy olyan veremből pláne nem fogod tudni kihúzni őket, amelyben félig magad is benne csücsülsz.
Mennyi idősek vagytok? Én azt nem engedném (már gyerekként sem), hogy valaki ne tanuljon, ne dolgozzon és csak tengjen-lengjen (ez még nyugdíjasként sem szerencsés, kell legyen valami, ami miatt felkel az ember... fokozottan igaz ez gyerekekre és a felnőttekre...
Menjen el dolgozni... bármit, tényleg... így lesz egy napirendje, lesz miért felkelnie időben reggel, és lesz oka lefeküdni időben este,... és fogja értékelni majd azt, hogy lesz a korának megfelelő mennyiségű szabadsága, amin meg azt csinál, amit akar...
A család körüli házimunkából is igenis kivehetné a részét. Nem sántul bele, ha leviszi a szemetet, ha felporszívózik, stb. ehhez különösebb tudás sem kell.A szemétlevitel 2-3 perc, a porszívózás is megvan egy egy kislakásban akár félóra alatt is, de egy átlag házban sem több, mint max. 2 óra.
Annyira depressziós, semmi kedve semmihez, hogy anyukám már napok óta kéri hogy takarítson ki és nem csinálja. Rendet sem rak, inkább csak hagyja hogy gyűljön a szemét.
Egszerűen semmit nem akar.
5-ös mondjuk oké vagyok, tudnék dolgokat mondani, hogy miért nem vagyok tökéletes, de nem is ez a lényeg most. Nem kell kifejezetten menteni, depressziós a hangulat, de nem feltétlen süllyedek bele. A bajom hogy egy testvérem van, aki sajnáltatja magát, kényszeres, depressziós, anyám idegeit meg felőrli. Szeretem őket és rossz hogy úgyérzem nem számíthatok rájuk. Nem csak így érzem, hanem nemnagyon. Azért ez nem igaz, mert ha a másik nem kattant, akkor azért fel tudod dobni a hangulatát, tudsz kedveskedni vagy segíteni vmit, de neki nem tudok. Mindenkitől meg akar szabadulni, apámékkal is ezt tette, mert van szüleimben egy erőszakosság, amit nem tud kezelni. Túl sok a támadás a részükről és ő inkább ilyen szenteskedő, dehát nyilván nem lehet úgy élni a mai világban, mint egy mesében, az hogy vannak dolgok amik lemondással járnak, hogy néha szerepet kell játszani, vagy egyáltalán munka van. És ha úgy gondolja hogy nem az ő feladata vmi tényleg elhiszi, hogy úgy élhet, hogy egésznap fekszik a nappaliban engem meg eldirigál, hogy mit csinálhatok. Vszínű túlzottan el lett kényeztetve, kicsit agresszív is....és szüleim nem meryek fellépni ellene. Ez a vermes példa jól hangzik. Vannak lehetőségeim, csak nagyon fáj hogy ilyen, pszichologust fogok keresni, mert itthon nem tudjuk megbeszélni úgy tűnik.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!