Mit csináljak öcsémmel? Nem normális amit csinál.

#11:

Ezt az apjának meg az anyjának kéne pofáznod.

Azért az tény, hogy aki mentálisan, vagy személyiségileg kicsit más, annak nagyon nehéz a munkahelyén.

Nem úgy állnak hozzá, nem is tudnak úgy hozá állni.

Nincs munkahely bizonyos esetekben. Depressziós embernek sem. A munkahely nem egy relaxációs tabor. Ez érthető. De valakinek a munkahely az ennek az ellenkezője, a mentális betegsége ellenére (ami miatt alapból szenved).

Kevés az olyan munkahely, ahol 6 órában lehetne dolgozni, akár kevesebb pénzért.

Meg igazából a társadalmon is sok múlik.

Kérdező, nem lehet, hogy depressziós?

(Kockul a computer mellett?

Manapság ki beszél így, hogy "computer"? 😂 )

Ezt nagyon át tudom érezni, és sajnos csak egyre rosszabb lesz. :( Vajdaságban élőként nekem még nehezebb ami azt illeti. Már 30 fölött járok, de ugyanez a helyzet. Az a tipikus nyelvi analfabéta is vagyok ráadásul, tehát nem tudtam elégséges szinten elsajátítani a szerbet. Ugyanez, depresszió, meg úgy minden, amit leírtál, kivéve, hogy nekem azért kell csinálni itthon munkát napi szinten kb., de ez csak azért lehetséges, mert apámnak van egy családi szakmája, amit itthon csinálhat. Pedig nincs azért olyan rossz szakmám (középsuli), informatika, ami programozást is magába foglalja, ezt tanulgatom azóta is önszorgalomból, mert hát ugye egyetem szóba se jöhetett, mind mentális, mind anyagi okok miatt. Az a baj, ha tényleg olyan kilátástalan szociális roncshalmaz belül, mint amire most gondolok, akkor hiába lehetne egy viszonylag értékes tudása, ha cserébe képtelen emberek közé menni/nyitni, vagy egy nyelvet elsajátítani. Egyetlen dolgot tehetne, ha tényleg találna magának valami hasznos elfoglaltságot is, ami esetleg valami kis reménysugarat adhat, ha most nem is, talán későbbi/idősebb éveiben még kamatozhat. Mert ilyen kilátástalan helyzetben, amiben ő is szenvedhet, már nem a boldog élet a célkitűzés, hanem egy valamennyire nyugodt kis élet. Persze nehéz úgy bármi iránt motiváltságot érezni, ha közben úgy vagy bedrótozva agyilag, hogy soha semmi sem izgatott, ami a normális embereket. És ez rá van fogva laikus fejjel arra, hogy csak elkényeztetés, pedig nem az.

Szóval találjon magának valami elfoglaltságot, amit örömmel csinálhat. Ez ne csak a kockulás legyen, én is játszom sokat, de az önmagában nem elég és nem jó irányba visz. Képezze magát legalább egy dologban, amit szeretetből csinálna, és még értéket is képvisel a világban. Aztán vagy lesz belőle valami egyszer, vagy nem, de ameddig csinálgatta, tanulgatta, addig is elterelte a gondolatait a kilátástalanságról, szóval mindenképp megérte. A másik meg, azért én nem vagyok ilyen támadó, ha próbálnak velem beszélni. Mondjuk már csak azért is, mert igazuk van, a másik meg, hogy az én helyzetemben nincs nagyon felszólalási jogom, azok után, hogy nem tettek még ki a házból.