Normális, hogy anyum mindig ezt csinálja, vagy ez más családokban is így megy?

Anyukám állandóan mindenkinek is panaszkodik, hogy én mennyire rigolyás, meg mennyire hisztis vagyok és a vendégeknek is mindig azzal jön, hogy készüljenek fel, mert nem vagyok egy könnyű eset, ha találkozni kell velem, biztos megint hozom a formám és kb. Mindig ez van. Csak azért, mert mindig összeveszek vele, ha valami hülyeséggel jön már megint. 26 éves vagyok, de neki mindig, mindent jobban kell tudnia.

Igen, belàtom, hogy gyerekként nem voltam egy könnyű eset és teljesen el voltunk kényeztetve a húgommal. De már 7. Éve nem lakom otthon, 22 éves korom óta teljesen önellátó vagyok, elvégeztem egy egyetemet, de neki meggyőződése, hogy ugyanaz a hisztis tinilány vagyok, csak azért, mert összeveszek vele olyan dolgok miatt, amiket nem nézek el neki felnőtt nőként, mert miért kéne... nem lehet ráhagyni, mert olyanokat tud mondani...Néha tényleg úgy beszél velem, hogy az az én szememben egyszerűen vállalhatatlan.

De tudom mièrt ilyen, otthon is ezt látta. Akkoriban nem lehetett az, hogy a szülővel veszekedjenek, vagy hogy bármit szóvá tegyenek. Én azt gondolom, hogy ezt már meghaladtuk. Én más személyiség vagyok, nekem az ő rigolyái azok, amik nem működnek és jobb is nem vele laknom. Mégsem mondom el mindenkinek, hogy anyukámnak is vannak rigolyái... mert mégis kinek nincsenek??? :D

Olyan történeteket hallok emberektől, hogy leesik az állam. Hogy mennyi pénzt lopnak, csalnak hazudnak stb. a saját édes szüleiktől el a gyerekek, meg hogy a szülők is hogyan élősködnek más rokonokon, a sajàt gyerekeiken stb., hogy érzelmileg, testileg-lelkileg hogyan bántalmaznak gyerekeket. Ehhez képest én azt gondolom, hogy anyukám folyton elefàntot csinál a bolhából. Nincsen tökéletes család, de nekünk még istenes a helyzetünk. Apuval sem váltak el, mint mások a családban, mindenünk megvan kb.

De hogy én soha nem voltam neki elég jó, mindig bele kellett kötnie valamibe, mindig ki kellett hangsúlyoznia, mi baj velem (és mindig mások előtt!), és nagyon fárasztó ez már nekem.

Egy barátnőm a saját anyukájával ilyen és ehhez hasonló húzásai miatt szinte megszűntette a kapcsolatot, mert szerinte az anyja egy energiavámpír.

Nekünk ennél jobb a viszonyunk, de mindig érezteti velem, hogy ennél azért jobb is lehetnék, meg jobban is csinálhatnám az életem. Pl: az se tetszik neki, hogy 26 évesen ő már kétgyerekes anya volt, én meg nagyon nem akarok még gyereket, most kezdtem el igazán élni, hogy van normális munkám. De hàt ezeken nem lehet vitázni, csak felhúz vele. Ez nem rigolya, ez az ő baja, hogy nem nézi el nekem. De mégis mindig én vagyok a rossz. :D

Mit lehet erre mondani már? Hogy intézitek ezeket a vitákat? Vagy hagyjam rá, hogy a klimax hormonjai biztosan kikészítik és nyilván megviseli, hogy neki véget ér a termékenysége, én meg csak most kezdek el élni??? Mert sokszor azt érzem, hogy egyszerűen irigy rám. Ami borzalmas érzés nekem!