Normális, hogy anyum mindig ezt csinálja, vagy ez más családokban is így megy?
Anyukám állandóan mindenkinek is panaszkodik, hogy én mennyire rigolyás, meg mennyire hisztis vagyok és a vendégeknek is mindig azzal jön, hogy készüljenek fel, mert nem vagyok egy könnyű eset, ha találkozni kell velem, biztos megint hozom a formám és kb. Mindig ez van. Csak azért, mert mindig összeveszek vele, ha valami hülyeséggel jön már megint. 26 éves vagyok, de neki mindig, mindent jobban kell tudnia.
Igen, belàtom, hogy gyerekként nem voltam egy könnyű eset és teljesen el voltunk kényeztetve a húgommal. De már 7. Éve nem lakom otthon, 22 éves korom óta teljesen önellátó vagyok, elvégeztem egy egyetemet, de neki meggyőződése, hogy ugyanaz a hisztis tinilány vagyok, csak azért, mert összeveszek vele olyan dolgok miatt, amiket nem nézek el neki felnőtt nőként, mert miért kéne... nem lehet ráhagyni, mert olyanokat tud mondani...Néha tényleg úgy beszél velem, hogy az az én szememben egyszerűen vállalhatatlan.
De tudom mièrt ilyen, otthon is ezt látta. Akkoriban nem lehetett az, hogy a szülővel veszekedjenek, vagy hogy bármit szóvá tegyenek. Én azt gondolom, hogy ezt már meghaladtuk. Én más személyiség vagyok, nekem az ő rigolyái azok, amik nem működnek és jobb is nem vele laknom. Mégsem mondom el mindenkinek, hogy anyukámnak is vannak rigolyái... mert mégis kinek nincsenek??? :D
Olyan történeteket hallok emberektől, hogy leesik az állam. Hogy mennyi pénzt lopnak, csalnak hazudnak stb. a saját édes szüleiktől el a gyerekek, meg hogy a szülők is hogyan élősködnek más rokonokon, a sajàt gyerekeiken stb., hogy érzelmileg, testileg-lelkileg hogyan bántalmaznak gyerekeket. Ehhez képest én azt gondolom, hogy anyukám folyton elefàntot csinál a bolhából. Nincsen tökéletes család, de nekünk még istenes a helyzetünk. Apuval sem váltak el, mint mások a családban, mindenünk megvan kb.
De hogy én soha nem voltam neki elég jó, mindig bele kellett kötnie valamibe, mindig ki kellett hangsúlyoznia, mi baj velem (és mindig mások előtt!), és nagyon fárasztó ez már nekem.
Egy barátnőm a saját anyukájával ilyen és ehhez hasonló húzásai miatt szinte megszűntette a kapcsolatot, mert szerinte az anyja egy energiavámpír.
Nekünk ennél jobb a viszonyunk, de mindig érezteti velem, hogy ennél azért jobb is lehetnék, meg jobban is csinálhatnám az életem. Pl: az se tetszik neki, hogy 26 évesen ő már kétgyerekes anya volt, én meg nagyon nem akarok még gyereket, most kezdtem el igazán élni, hogy van normális munkám. De hàt ezeken nem lehet vitázni, csak felhúz vele. Ez nem rigolya, ez az ő baja, hogy nem nézi el nekem. De mégis mindig én vagyok a rossz. :D
Mit lehet erre mondani már? Hogy intézitek ezeket a vitákat? Vagy hagyjam rá, hogy a klimax hormonjai biztosan kikészítik és nyilván megviseli, hogy neki véget ér a termékenysége, én meg csak most kezdek el élni??? Mert sokszor azt érzem, hogy egyszerűen irigy rám. Ami borzalmas érzés nekem!
Imádom, amikor Terike néni problémája a téma, ja. Nem mondom, h néha nem csinálok ilyeneket, de nem állandóan. XD utálom a felesleges pletykákat is.
Köszi az értelmes válaszokat!
Nem írtam konkrétumokat, mert túl sok téren van gond. Apa néha a falnak megy anyu dolgaitól, de sajnos asszertív kommunikáció az nincsen részéről. Sajnos nekem kell vele veszekednem, hogy pl: ne verje ki a hisztit, ha véletlen eltörök egy poharat (mert ezt se nézi el senkinek!). Gyűjtögetési mániája van anyunak, 10 éve nem lehet kidobni semmit sem a házból. 7 szobából 3 lomtárnak van használva, a 2 garázsba meg már a bicikliket sem lehet betolni. Erre fogta magát és tönkretette a biciklimet azzal, hogy betolta az ezüstfenyő alá, ott meg megette a gyanta az egészet. Amikor ezen összevesztem vele, annyi volt a válasza, hogy minek kell nekem itt egy bicikli, csak foglalja a helyet.
Berakott a szobámba egy 60 eves poros, büdős perzsaszőnyeget, mert valami bolhapiacon találta, és amikor feltekertem, mert allergiás vagyok rá, kiverte a balhét. Mondtam, veszek ide egy modernebbet, ami még szép is. De ne tekerjem fel, mert tönkremegy!
Na, ilyen dolgai vannak anyukámnak, egyszerűen kibírhatatlan, hogy soha semmiben nem lehet igazunk, csak ha 6x elmondom neki, mi a bajom. Nyilván a 6. Alkalommal már egy kicsit felemelem a hangomat.
Nem találkozunk olyan gyakran, hogy ennél is kevesebbet járjak haza, plusz nem miatta megyek haza főleg, nyilván. :D
Ez nem olyan egyszerű, ha állandóan egymásra, meg alapvetően a dolgok miatt panaszkodnak nekem, de megoldani nem akarják... :( De tudom, ennél sokkal jobban ki kéne maradnom ebből.
Sajnos az ilyen értelmetlen beszélgetések teljesen leszívják az energiákat. Panaszkodni akkor van értelme, ha lesz is valami megoldása. Hát, én sajnos nem látom, hogy ennek a szitunak valaha is lesz.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!