Mi volt a "leggonoszabb" dolog amit a testvéred ellen csináltál gyerekként?

Nálunk általában mindig volt valami, de 2 durvább dolog volt, ami nagyon megmaradt, mindkettő esetben én voltam a rosszindulatú személy. Ebben a sztoriban én vagyok az öccs, a másik fél a nővérem.

Én 6 voltam, ő 8, amikor az egyik nap anyánktól kaptunk 1-1 túrórudit. Mivel a nővérem nem volt otthon, így az övét betettük a hűtőbe, én pedig megettem a sajátomat.

Viszont amikor hazaért suliból, azt mondtam neki, hogy én nem kaptam túrórudit, így elfeleztük az övét. Miután megettem, röhögve hozzávágtam, hogy amúgy hazudtam neki, ami nyilván rosszul esett neki. A sztori vége az lett, hogy ő szólt anyának, így ő kapott később pluszba 2 csokit. Azóta is bűntudatom van, pedig már nagyon rég megbocsátott, sőt nevet is rajta, ha valaki felhozza.

A másik pedig az volt, amikor az udvaron csináltunk mindketten valamit. Annyira emlékszem, hogy én elbújtam, majd miután a közelembe ért, úgy ráijesztettem, hogy rosszul kapott levegőt. Szegény azóta már 19 éves, de még mindig nagyon ijedős, feltételezem emiatt. Bár ezt is megbocsátotta, még mindig iszonyatos bűntudatom van, és valószínűleg életem végéig a hátamon fogom ezt hordani, hiába bántam meg már számtalanszor.

Hiába vagyunk ikrek, gyerekként helyezték rám a nyomást, hogy vigyázzak az öcsémre, én meg ezt a frusztráltságot rajta töltöttem ki.

Pl. hozzávágtam egy dinómosellt, aminek sok szarva volt, öcsém füle nagyon fájt tőle. Bolondnak és butának neveztem. Sokszor gyötört a bűntudat, bocsánatot kértem, rendeztük.

Egyszer egy szem epret hagytam csak neki, bár ott nem akartam ártani neki, csak ellepte az agyamat az eperfalási roham. 🤣

Anyám barátnőjéhez mentünk, akinek a lánya az én barátnőm volt. Jött velünk a húgom is. Ő 6 évvel fiatalabb. Sokszor szívesen játszottam vele, testvérileg szerettem, de a barátnőmmel való játékban a korkülönbség miatt nyilván csak zavaró tényező volt. Nem bízták őt ránk, de amíg a két anyuka beszélgetett, természetesen utánunk jött. Próbáltuk szép szóval meggyőzni, hogy hagyjon minket játszani, mert most kettesben szeretnénk, de kicsi volt hozzá hogy felfogja, folyton újra megjelent. Ezért jól látható helyre, az ágy szélére kiraktam egy nagy műanyag pókot. Mikor legközelebb bejött, a pók közelébe ért, és észrevette, annyira megrémült, hogy sikítva-sírva rohant vissza anyuhoz. Még jó, hogy nem esett el a lépcsőn. Iszonyúan félt a pókoktól. Rögtön megsajnáltam, mondtam is a barátnőmnek, hogy ez mégis durva ötlet volt tőlem. Szóval ekkora "kegyetlenséget" többé nem is csináltam.

Olyan jó olvasni, hogy vannak, akik ilyen kisebb gonoszságokat is sajnálnak, amit a tesójukkal szemben tettek. Velem számtalan sokkal durvábbat tett a nagyobb testvérem, és sosem mutatott semmi megbánást, szánalmat, együttérzést, akkor sem, ha már zokogtam és menekültem. Mindig elégedettnek tűnt, és nevetett. Vele csak annyi volt, hogy idővel egyre kevésbé volt durva, végül kamaszkora vége felé leállt. Felnőttként jóban vagyunk, de sosem beszéltünk ezekről. Szeretném hinni, hogy sajnálja.