Hogyan tegyem tönkre anyámat? Mi volt a leggonoszabb dolog amit a szüleitek ellen elkövettetek?

Szerintem is költözni kellene, de ez nem olyan egyszerű.

Ott kellett hagynom az iskolát, mert az idegeskedés miatt nem bírtam. Akkor még mindennaposak voltak a verések, nem tudtam tanulni, iskolában sírtam, stb. Tényleg annyira padlón voltam, hogy akkor ez jó megoldásnak tűnt. + amit tanultam az egyáltalán nem is érdekelt és nem is megy nekem.

Most nincs érettségim és így munkám se. De ahhoz, hogy legyen kellene legalább egy állandó dolog, hogy valamihez is tudjak kezdeni mert így hogy senki nem támogat (nem anyagilag, hanem lelkiekben) nem fog menni. Irigykedve nézem, hogy más mögött ott állnak a szülei és szeretik. Engem sosem szerettek, amikor végre szerettem volna valamit kezdeni magammal kinevettek, vagy azt mondták baromság. Semmi életkedvem...

Nekik semmi sem jó, pedig ők sem vitték sz.rra sem ráadásul annyira tudatlanok, hogy az már hihetetlen!

Sajnos elrontottam, amikor kiskorú voltam nem tettem ilyen lépéseket a verés miatt. Látszott rajtam sokszor hetekig, de voltam olyan hülye, hogy nem szóltam róla. Nagyszüleim tudták és szerintem a szomszédok is, mert látták. Az orvos is tudta, de mégse kérdezett rá soha! Pedig elmentem hozzá olyan hülyeséggel kiíratni magam hetekre, hogy fáj a hasam. Az arcom tiszta véraláfutás volt, a kezem is remegett beszélni is alig tudtam. Igazából nem értem miért nem segített rajtam hiszen akkor még általános iskolás voltam! Pedig lehet elmondtam volna neki ha rákérdez. Na de már teljesen mindegy.

Most már nem foglalkoznak velem, a rendőrséget is kihívhatom még engem visznek be, hogy minek pattogok ne telefonálgassak. Nem mintha hívnám őket, mert annak sincs értelme.

Elköltözni sajnos nem tudok, pedig mélyen belül érzem sajnos csak ez az egy megoldás van :(( de mivel nem tudok így próbálom magammal elhitetni, hogy megmenthető még ez a helyzet.

Nem dolgozok ha pénzem van akkor kisebb dolgokból vagy ha pl. mamámtól kapok születésnapomra. (Mamámhoz nem tudok költözni, de teljesen mindegy mert én az egész családtól mennék legszívesebben).

Ráadásul szüleim remekül megoldják, hogy mindig nekik hisznek mindenkinek elmondják, hogy én kibírhatatlan vagyok. Engem már mindenki utál és őket sajnálják, hogy mennyit szenvednek miattam. Ez az egész kész agyrém!

Tehát nem fordulhatok se tanárhoz, se rokonokhoz, senkihez. de még barátaim sincsenek. Egy valaki van de őt nem akarom terhelni ezzel plusz annyira messze vagyunk egymástól, hogy tárgytalan az egész.

A legtöbb ember csak haver, nem olyan akivel ilyenekről lehet beszélni.

Persze régen voltak akiknek elmondtam, de a legtöbben kinevettek hogy mi az, hogy hagyom, hogy apám megverjen. Hát biztos velem van a baj, de nem értem mit tehettem volna. Én nem értek egyet azzal, hogy üssek vissza neki. Na meg szerintem nem is tudnék. Vagyis ma már lehet, de akkor biztos kinyírt volna érte.

Meg minek panaszkodjak, amikor igazából nem érdekli az embereket. Hazamennek a tökéletes családjukhoz a drága kocsival és kész. Nem is értik, hogy nekem nem olyan az életem, mint nekik.

Köszönöm az eddigi válaszokat. Bocs, ha valamire nem válaszoltam, vagy nem köszöntem meg eléggé de zaklatott vagyok nagyon.

Remélem a "példát" nem fogom követni.

Nem akarok alkoholista lenni, nem is iszom, nem látom értelmét. Dohányzásról is leszoktam így is minden nap bánom, hogy valaha elkezdtem, ha csak rövid időre is.

Úgy érzem sosem tudnám megütni a párom, ha meg engem ütne meg valaki akkor azonnal lelépnék. Ezt megfogadtam, hogy ha ilyen lesz rögtön megyek. Igazából magamtól is félek, hogy nehogy egyszer elveszítsem a kontrollt, mert akkor aztán nem fogok tudni leállni, ez biztos.

Gyerekeket nem is akarok, mert nem érzem képesnek magam arra, hogy felneveljem őket.

Ráadásul megijedek attól, hogy nekem kell helyrehoznom azt, amit a családunkban elkövetett szinte mindenki. Több generáción át... apámat is verte az apja úgy tudom és a földön rugdosta. Egyébként én szerettem papámat, én ezekről már nem tudtam, gondolom előtte volt még.

Anyukámat és a testvéreit (most megint elkezdtem sírni, ezt nem hiszem el, hogy megsajnálom őket........) az apja fejszével kergette, ezért el is váltak a szülei.

A többiről ne is beszéljünk... szóval biztos nem ok nélkül lettek ilyenek szüleim sem. De nem tudok elfogadni, hogy ezért miért engem büntetnek!

Papám is mondta, még régen, hogy én leszek az, aki helyrehozhatja ezt és hogy én biztos másképp fogom csinálni, mert én nagyon jó szülő leszek, nem fogom azt megtenni, amit a szüleim velem. De nem tudom elég erős vagyok-e ahhoz, hogy ezen az egészen túllépjek és én ne hibázzak ekkorát. Emellett vannak még egyéb dolgok, szóval nekem 99%, hogy nem lesz gyerekem soha. Talán egy másik életben.

Ezekről még sosem beszéltem senkinek, elnézést, hogy itt is leírtam, nem tudom minek írok annyit...

Bocs, hogy még kérdezek valamit... de szerintetek lehetséges, hogy normális életem legyen? Egyszer, ha sikerült elköltöznöm és valamennyire rendeződnek a dolgaim. Akkor még lehetséges, hogy egyszer úgy éljek, mint más és boldog legyek? Meg fogok tudni majd bocsátani később mindenért?