Hogyan tegyem tönkre anyámat? Mi volt a leggonoszabb dolog amit a szüleitek ellen elkövettetek?
Tudom ronda dolog, de már betelt nálam a pohár.
Eddig mindig megbocsátottam, de most már elég! Ezt nem csinálom tovább.
Több 10 évig eltűrtem, hogy szüleim bántalmaznak, vernek stb. Anyámtól akárhányszor kérdezem akkor minek szült meg, azt mondja nem tudta előre, hogy ilyen hülye leszek. Szerintetek ez milyen válasz? Ő nevelt ilyennek, miatta vagyok ilyen. (Meg apám miatt természetesen).
Mindig megbocsátottam, elfelejtettem az egészet, mert hát mi a francot csináljak? Nem tudok hová menni innen.
Mindent elvettek tőlem, most nincs semmim.
Ma anyám olyat tett, hogy azt már nem tudom eltűrni, azt akarom, hogy szenvedjen! Annyira úgysem fog soha, mint én de legalább egy kicsit érezze már, hogy vissza kellene vennie magából. Egy önző dög. Nekem semmit nem vesz meg, pedig csak a szükséges dolgokat kérem. Azért is könyörögnöm kell, hogy egészségügyi dolgokat megvegyen. Ordít velem, hogy nincs pénz, de ők mindig söröznek. Apám alkoholista, de már szerintem anyám is az enyhén.
Nem takarít, alig főz, nekem nem is vesz kaját. Egyedül húst vesz mindig, mert tudja, hogy azt nem eszek...
Ma lehet eltört miatta a kezem, mert idegességemben szétvertem egy tömörfa ajtót! Azóta is sírógörcsöm van, de már nem érdekel. Dühös vagyok! Rámöntötte a forró vizet is, mégsem szóltam egy szót sem. Lop, mindenemet elveszi ha lehetősége van rá. Ha pénzem van sír, hogy adjam neki kölcsön, mert nem tudja befizetni az áramot stb. És ha nem adom én szívok, mert nem vesz kaját se. De vissza sosem adja. Hagyjuk is, a többit már le se írom, mert annyi dolog van, hogy sosem érnék a végére.
Rosszul érzem magam, amiért mindig megbocsátottam és próbáltam felülemelkedni az egészen mégis én szívok már megint! Miért van ez? Jól viselkedtem, mégis ez történik. Szerintem nem érdemlem meg!!!!!!!! Nem érdemlem meg!
Elegem van, nem volt érdemes ennyi éven át megbocsátani. Bosszút akarok állni, ennél rosszabb már nem lehet...
Tudom, hogy sokan le fognak hordani, hogy ne csináljam ezt, de nem érdekel. Nem nektek kellett ezt elviselni egész életetekben. Legalább egy kicsit vissza akarok ebből adni, csak hogy észbe kapjanak már a szüleim! Mindenkinek beadják, hogy én rossz vagyok és engem verni kell, meg fogyatékos vagyok stb. Az egy dolog, hogy emiatt senki nem vesz semmibe és átnéz rajtam... de amikor sikerül valamit elérnem akkor rögtön dicsekednek velem és jönnek oda kérni. Amúgy semmiben sem támogatnak, ha én szeretnék valamit az hülyeség és úgysem vagyok rá képes stb.
Mit tehetnék? Mi az ami igazán fájna nekik?
Már nem tudom mit tehetnék. Múltkor apám tönkretette az egész szobámat... idegességemben leöntöttem vízzel az ágyát. De ezzel is magamnak ártottam, mert kinek kellett idegeskedni a víz, penész stb miatt? Kinek kellett szellőztetni, mosni stb. ? Hát persze, hogy nekem...
Az a baj, hogy csak magamnak ártok ezekkel.
Mit kellene tennem, amivel kicsit megbánthatom őket? Nem akarom nagyon, csak valamivel, amit nem felejtenek el.
Nagyon haragszom most anyámra. Akkora pofont kevernék le neki, hogy elájul. Szerintem meg is érdemelné.
Na mindegy, befejezem, úgyis elfelejtettem mit akartam még írni.
Ha valaki ráér leírhatná ő hogyan leckéztette meg a szüleit és mi lett a vége.
Kicsinyes dolog a bosszú, de eddig mindig megbocsátottam és mégis ezt kapom?! Nem tudok ezt elfogadni.
11:19 "tökéletesen helyesen író, pontosan fogalmazó kamasz" ? Szerintem tele van hibákkal az egész szöveg, amit írtam. Ráadásul már akkor szégyelltem magam amikor elküldtem, mert abban az idegállapotban megfogalmazni sem tudtam rendesen amit akartam. Össze-vissza írtam le mindent.
Mellesleg nem tudom... Ezen már én is gondolkoztam, mert a legtöbb dologban szüleim szöges ellentéte vagyok. Nem is értem, hogy lettem én ilyen. Mármint szerintem ahhoz képest nem vagyok egy buta ember, valamennyi értelem csak szorult belém mindezek ellenére is.
De szerintem ehhez nagyban hozzájárult az, hogy olyan emberekkel barátkoztam, akik szépen beszéltek, műveltek voltak és intelligensek. Emellett azt gondolom elég igényes vagyok az ilyen dolgokban, fontos nekem, hogy azért tűrhetően írjak.
Ja és nem mellékes, hogy beépített helyesírás-ellenőrzőm van, tehát ha valami nagy butaságot írok pirossal aláhúzza. Ebből érezhetően sokat tanultam és sokat olvasok is, szerintem az is hozzátett.
Nem akartam leírni, így is félek, hogy esetleg valaki rám ismer... Persze nem tudom miért én szégyellem magam.
20 éves vagyok és lány.
Szerintem egy nő is képes ilyesmire. Bár meg is bántam, mert a kezem azóta is sínben van és megállás nélkül szedem a fájdalomcsillapítókat... gondolom egy férfi meg sem érezte volna. Na de ne úgy képzeld el, hogy most én az egész ajtót fogpiszkáló nagyságú fadarabokká hasítottam... csak kissé leszakadt és lett benne egy hatalmas horpadás, és "betört" vagy hogy mondjam.
Annyira ideges voltam, örülök, hogy nem anyámnak mentem neki. Igaz ez sem dicséretes dolog, hogy tönkreteszem a berendezést.
Viszont ne tudd meg, hogy amikor az ember annyira ideges és dühös, akkor mire képes. És akkor nem is éreztem fájdalmat. Ha annyira nagyon ideges vagyok nem érzem.
15:29 Pontosan! Nekem sem fér a fejembe, hogy minek vállaltak gyereket szüleim, ha nem voltak képesek arra, hogy szeretettel felneveljenek. Nem én akartam megszületni. Nem is tudom hogy gondolták, hogy majd csinálnak egy gyereket aztán ahhoz szólni se kell és nem kerül pénzbe...
de inkább nem is gondolok rá. Nem hiszem, hogy ezt meg lehet érteni bárhogyan is.
Köszönöm szépen, hogy írtál :)
MINDENKINEK KÖSZÖNÖM, HOGY SZAKÍTOTT IDŐT A KÉRDÉSEMRE ÉS ELOLVASTA AMIT ÍRTAM. Elnézést, hogy panaszkodtam de úgy látszik akkor erre volt szükségem, hogy leírjam a problémámat.
Szeretném elmondani, hogy sokat segítettetek és köszönöm.
(Annak is örülök, hogy nem érkezett durva válasz, mert én már mindenre fel voltam készülve...)
Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek!
válasza:Én végig olvastam a sztorit, az elejétől. Amúgy az első hozzászóló vagyok.
A soraidat olvasva bennem is ugyanaz merült fel, mint az egyik hozzászólóban, hogy gyanús, mennyire tisztán írsz, helyesírási hibák nélkül, jól fogalmazva. Aztán felmerült bennem, hogy talán nem vagy már annyira gyerek.
Nézd, én sem jöttem egy álomcsaládból. Persze hozzád képest egy panasznyikkanás sem hagyhatja el a számat, de elmondom én mit tettem. Talán rajtad is segít.
Pontosan ennyi idősen, mikor elegem lett rájöttem, hogy külön költözni nem tudok, mert ugyan nekem volt érettségim, de WC papírnak sem volt jó a fedele miatt és amúgy sem értettem semmihez és nyelveket sem beszéltem, azért olyan munkát nem kaphattam, amiből egy egész albit fenntarthattam volna plusz még magamat is. Szal jött az ötlet és kimentem (jöttem) Angliába au pairnek. Kezdetnek tökéletes, csak a repjegyre kell a pénzt összeszedni. Meg persze találni egy családot, lehetőleg otthonról. Javasolnám az iwiw-et, nézegesd, vannak lányok, akik "leadják" megbízható családjukat. Ha meg már megtanultál angolul, akkor kereshetsz más melót. Neked már sokkal könnyebb dolgot lenne, mint nekem anno volt EU nélkül.
Gondold végig! Hidd el nem fogod megbánni és csak megerősíteni fog abban, hogy értelmes vagy és igenis egy klassz jövő áll előtted.
Fel a fejjel, nincs veszve semmi. Csak kezd el a változatatást.
Sok sikert!
Köszönöm szépen a válaszod.
Szerintem is csak külföld maradt... itthon nagyon nagy szerencse kellene, ahhoz, hogy munkát kapjak. Külföldön talán könnyebb.
Megpróbálom összeszedni kicsit magam, hogy képes legyek egyedül utazni és egyáltalán valamibe belekezdeni és szerintem nekivágok.
Jó volt olvasni amit leírtál, talán nekem is sikerülhet egyszer normális életet élni :) Legalábbis most elhiszem :) Köszi.
válasza:Kedves Kérdező!
Tudom, hogy sokan le fognak pontozni és elküldenek a fenébe, hogy minek írok ide, ha a kérdésedre nem válaszolok. DE!
Végigolvastam a történetedet,és mélységesen ledöbbentem.
Aztán elgondolkodtam, hogy mennyi rosszat tesz az emberrel az alkohol.
Tudom, azzal nem segítek,hogy leírom ezt a pár sort,de nagyon megsajnáltalak és úgy gondoltam, ha már tanácsot nem is tudok adni,hátha ennek a pár sornak is örülnél illetve nem bírtam megállni hogy ne írjak.
így ismeretlenül is büszke vagyok Rád, hogy annak ellenére, hogy miket kellett/kell kiállnod, így tudod magad tartani. A helyesírásod s a fogalmazásod is kifogástalan.
Remélem, hogy az életed a lehető legjobb irányba fog terelődni és nem fogsz elkallódni.
Rengeteg kitartást és erőt kívánok Neked.
MM
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!