Az 5 éves testvérem pszichopata lenne?
Van egy 5 éves kishúgom aki nagyon durván viselkedik.
Alapból kezelhetetlen, anyámék nagyon nehezen tudják őt kordában tartani.
Sorolom miket csinált: csak néhány példát említek.
1. Engemet rendszeresen harapdál, bántalmaz, ütlegel szinte egész nap és mindezt ok nélkül. Nem szokott hozzám ide jönni megölelni vagy azt mondani, hogy de szeretlek téged. Amint reggel felkelek, onnantól kezdve megbolondul, megőrül és amikor meglát akkor rohan nekem. Egyébként több más családtagra is jellemző, hogy ütlegeli. Ezen kívül fontos megemlíteni, hogy tegnap elhoztam a "barátnőmet" és amikor én őt megöleltem akkor a testvérem abban a pillanatban rohant oda megölelni őt, engem pedig taszított arrébb és olyan kijelentéseket tett neki, hogy "Gyere menjünk el sétálni, ne foglalkozzunk ezzel". Nekem ebből az jön le mintha ő engem meg akarna fosztani a boldogságtól és ő ezt élvezi.
Olyan is volt, hogy feljött hozzám, elkezdett harapdálni meg ütögetni ami annyira fájt már, hogy odacsaptam neki egy kicsit, majd sírva lerohant anyához aki miután engem lecseszett, hogy bántom a testvéremet egyből jobban lett és visszarohant harapdálni, illetve kiprovokálni, hogy én őt bántsam és anyámék ellenem forduljanak.
2. Múltkor egy csúzlival játszott kint és az lövöldözött az égre. Kérdezem tőle mit csinál. Azt mondta lövi a madarakat, mire én mondtam neki, hogy de az fáj nekik nagyon és szegények lepotyognak tőle, mire olyan heves nevetésbe tört ki, hogy esküszöm megijedtem tőle. Észrevettem már azt is, hogy amikor mutogatok neki egy állatos könyvet akkor minden állatra azt mondja, hogy "fúj, ronda!" - és odacsap egyet. Illetve ha meglát bármilyen állatot akkor rohan oda üvöltözve, hogy elkergesse.
De ami nagyon durva volt, hogy legutóbb egy fekete kukàszsákba bele akarta tenni a szomszédnak a kutyáját. Azt is észrevettem, hogy a szomszéd kutyának mikor odateszem az ujjam akkor mindig megnyalja és csóválja a farkát, de amikor a húgom teszi oda a kezét akkor sose nyalja meg és a farka is lelankad neki.
3. A húgom valamelyik nap a fiókban pakolta a cuccokat, mire anya odaszólt neki, hogy ne pakoljon már szét a fiókba. Ekkor húgom visszaüvöltött, hogy: "Anya! Széttéplek!"
4. Azt vettem eszre, hogy a korához képest nagyon magas az intelligencia szintje. Már 3 évesen kinyitotta simán kulccsal a zárt bejárati ajtót és nagyon jó problémamegoldó készséggel rendelkezik.
5. Azt vettem még észre, hogy mindenkit igykeszik irányítani. Az óvodában is mindenki úgy ugrál, ahogy a húgom fütyül és ha bárki eljön hozzá játszani, nagyon durván irányítja és mindig kitépi a kezéből amivel éppen játszik. Mintha azt élvezné, hogy más szenved.
6. Ősszel meghalt egy ismerősünk és amikor ezt telefonon közölték velünk pont ki volt hangosítva a telefon mire húgom meghallotta és elkezdte olyan furcsa, büszke hanglejtéssel mondogatni egymás utan, hogy "meghalt xy". Nagyon megijedtem ekkor is mert tisztára azt szűrtem le, hogy büszke hanglejtéssel meséli.
Ennyi példa azt gondolom elég, nagyon sokat tudnék mesélni de nem akarom hosszúra húzni. Sajnos odáig jutottam, hogy 21 évesen félek az 5 éves testvéremtől és a barátaim is kezdenek eltávolodni tőlem emiatt mert ezeket ő is észrevette és fél itt lenni. Ez rohadtul megvisel lelkileg. Sajnos ezt realizálnom kell magamba, hogy valami tényleg van húgommal, mert nagyon nem normális, hogy számára ismeretlen embereknek is képes olyat odaszólni, hogy "takarodjál innen magadnak", meg ehhez hasonló dolgokat. Tőlünk ilyen nevelést nem kapott. Anyámék engem már felneveltek, 21 vagyok és kutya bajom. Viszont húgomat sem nevelték másképp, csúnyán sem beszéltünk előtte, mégis egyszerűen már félek tőle.
Mit gondoltok ezek alapján? Mi baj lehet húgommal?
Egy pszichológus mindenképpen kellene neki. Mi nem vagyunk orvosok, ezt csak egyetemet végzett emberek fogják tudni megállapítani. Ha csak én a saját magánvéleményem írom, akkor egyébként egyetértek. Valami mentálisan nagyon nem kerek ezzel a kislánnyal.
Neked meg azt javaslom, ne vidd oda a barátaidat és szerezz zárat az ajtódra, hogy ne tudjon bemenni. Akkor talán békèn hagy.
De a szüleiddel is beszépned kellene, hogy miket csinàl. Na meg ugye, tudom, könnyű mondani, de a költözés elég célszerű volna.
Én tényleg nem értem az ilyen embereket.
Nekünk is volt ilyen ismerősünk, akikkel egyszer együtt nyaraltunk. Volt egy átok kölyke, aki ütött, rúgott, harapott. Amikor anyámnak megütötte az arcát, apámnál betelt a pohár és lekevert neki egyet. Onnantól kezdve kisangyal volt a gyerek és szót fogadott. Nem vagyok híve a verésnek, de igenis meg kell húzni a határt, és ha máshogy nem fogad szót, akkor szükséges. Egy pofon vagy egy fenékre verés nem egyenértékű azzal, amikor szíjjal meg véresre versz egy gyereket, mégis az emberek úgy viselkednek, mintha olyan lenne. Hát nem! Nehogy már a csík tolja a repülőt! És főleg mivel a kutyát nem érdekli, hogy veletek mit művel a gyerek, de arról se feledkezz meg, hogy ezeket a kis szörnyeket a társadalomra is ráengeditek. Én nem szeretnék ilyen 5 éveseket a környezetembe. Jó lenne ezt is figyelembe venni!
Közben végigolvastam, hát gratulálok a szüleidnek. 10 év múlva ez a gyerek ki fogja nyírni őket. Költözz el, ha még élni akarsz!
Le leszek pontozva nagyon: imádkozni kell ezért a gyerekért. Vannak, akiknek Isten megadja azt az ajándékot, hogy démonokat tudnak kiűzni. Én is szabadultam már meg a félénkségtől úgy, hogy egy pap imádkozott értem. Illetve anyám mesélte, hogy a bátyám nagyon rossz gyerek volt, egyszer ahogy mentek a gyülekezetbe rájött az ötperc, üvöltözött, még aznap imádkoztak érte hogy javuljon meg, onnantól kezdve mintha kicserélték volna. Az Ellel Ministries-t ajánlom, ill. katolikus vagy pünkösdi berkekben érdemes szétnézni. A hitgyülitől óvakodjatok!
Na, jöhet a 0%.
Mindenképp pszichológus, minél előbb.
Ezen kívül beszélni kellene az óvonővel, Ő mit tapasztal.
A szüleid ezt nem veszik észre?
Vagy mert kicsi, mindent elnéznek neki?
Ebből a viselkedésből súlyos gondok lehetnek.
Ideiglenesen az is jó megoldás amit az 1-es válaszoló ír: zárat teszel az ajtódra.
A gyereknek leginkább nevelés kéne, ezért a pszichológushoz én a szüleidet küldeném akik láthatóan képtelen erre a lányuk esetén. Lehet, hogy megjavulna a helyzet, ha következetesen nevelnék.
Ha nem, akkor viszont a kiscsajnak pszichiáterre lenne szüksége, mert tényleg nagy a baj.
Szerintem meg az a pszichopata, aki ilyen mesékkel szórakozik.
Nyilván hihető, hogy pl a kutya békésen tűrte, hogy zsákba akarja rakni a gyerek.
Gondolom, megihletett Martin.
Nem állítanék fel diagnózist, mert nem vagyok szakember, de ilyen agresszív, keménykedő gyereket én általában olyat láttam, akinek problémás az élete, környezete és/vagy önértékelése. Elhanyagolt, nélkülöz, vagy őt magát is bántják. Nem látványos bántásra kell gondolni, elég lehet az is, ha mondjuk folyton lealacsonyítóan beszélnek vele vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják.
"Gyere menjünk el sétálni, ne foglalkozzunk ezzel"
"Széttéplek!"
"takarodjál innen magadnak"
VELE ki beszél így? Ezeket hallania kellett valahonnan.
Olyan, mintha valami sérelmét az egész világon akarná leverni. De ha "csak" erről van is szó, azt sem fogjátok tudni házilag megoldani. Egy ötévessel nem tudtok lélekfeltáró beszélgetést folytatni, nem tudja elmondani, pontosan mit és miért érez. A pofozás - főleg ha bevett helyzetkezelési gyakorlattá válik - kockázatos (mélyítheti is a problémát, fokozhatja a dühét, még ha rövidtávon hatásosnak is tűnik, a személyiségét tovább rombolhatja) és a pátyolgatás sem oldaná meg varázsütésre, ez nem ilyen egyszerű. Gyerekpszichológus kéne tényleg, és előtte valóban nem ártana beszélgetni az óvónőkkel, hogy ők mit gondolnak. Kezeletlenül hagyni semmiképp sem okos dolog.
VELE ki beszél így? Ezeket hallania kellett valahonnan.
Miután a kérdező saját bevallása szerint simán odacsap neki, vajon honnan?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!