Hogyan dolgozod fel,ha valaki levegőnek nézi a gyerekedet?

Mit kell ezen feldolgozni?

Magadnak szülted, nem neki. Nem várhatod el, hogy érdekelje a te gyereked

#20

17-es vagyok. Engem is meglepett, hogy a válaszokban mennyien tesznek jóváhagyóan egyenlőségjelet a nem érdeklődés és a lekezelő bunkóság közé.

Engem sem érdekel egy csomó ember. Munkatársak, volt osztálytársak, ritkán látott rokonok, a vezetéknevüket sem mindig tudom, le is szarom. Nem kezdeményezek beszélgetést, nem érdeklődöm. De nem ártottak nekem semmit, és mint ember az emberrel, nem akarok bunkó lenni velük, ezért ha szembejönnek, visszaköszönök, visszamosolygok. Ha elfordítanám a fejem egy nem közvetlen kolléga köszönését hallva (merthogy ő engem nem érdekel), nagyképű parasztnak is tartanának a munkahelyemen, joggal. Ha az évente kétszer látott nagynénémnek nem köszönnék vissza, és mikor megkérdezi hogy vagyok, süketnek tettetném magam, és anyámhoz fordulnék inkább, hogy "finom lett a leves", az egész családom elképedve állna előttem, hogy mitől lettem ekkora bunkó.

Ha neked lenne egy mondjuk 14 éves lányod, aki a férjed lányának nem köszön vissza mikor az látogatóba jön, nem néz rá, meg látványosan úgy tesz mintha ott sem lenne, szerintem a férjed lánya is meg lenne lepődve, hogy micsoda flegma kis pics@t hoztál a házhoz, talán arra is gondolna, hogy valami baja van vele a kiscsajnak. Pedig a kislányt "nem kell hogy érdekelje, nem is a testvére meg semmi, különben sem akarta".

Nem akart a 25 éves lány testvért, hát kit érdekel? Hogy jön ez ide? Nem is testvérkedésről van itt szó, hanem alapvető emberi minimumról.

Vajon a válaszolók mernének így viselkedni a kevésbé közeli ismerősökkel, felnőtt rokonokkal is? Nem hiszem. Sőt talán akár már a barátaik, barátnőik gyerekeivel szemben sem engednék meg maguknak, mert ott már számít nekik legalább az, hogy a gyerek megbántottsága a szülőknek rosszul esik-e. És vajon ha a válaszolók kapnak ilyen viselkedést valakitől, akkor ők is teljesen normálisnak tartják ezt, és elkönyvelik, hogy "jaj, hát nincs vele semmi baj, csak nem érdeklem"?

Nagyobb gyerekekkel, felnőttekkel szemben tisztábbak a normális viselkedés határai, de kisebbekkel szemben valahogy hajlamosak sokan elfelejteni.

Nem értem, mitől lenne elfogadható a parasztság egy másik emberrel szemben attól, hogy az az ember történetesen még csak másfél éves.

#24: De ha nem tudsz mit kezdeni azokkal a válaszokkal, amik nem tetszenek, akkor miért ide írsz kérdést? Miért nem egy baba-mama csoportba postolsz, ahol majd elszidja mindenki a lányt és kész, meg lehet nyugodni?

Mindegy, költői kérdés volt.

Továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy nem kell mosolyogni meg jópofizni senkivel, ha nem akar valaki. Életkortól függetlenül. Ennyi.

A gyerek majd megtanulja, hogy egy távoli rokon, akivel nem tartja a kapcsolatot és kész. Körberajongják elegen, nem fog neki hiányozni egy mostohatestvér jelenléte, aki az anyja is lehetne.

A köszönésen lehet agonizálni, de csak alapvető illemtani szempontból. Arról meg az apjával kellene beszélned, hogy nevelt illetlen gyereket és mit vársz el tőle máshogy majd.

(Egyébként egy 1,5 éves gyerek pont nem fog semmit érzékelni abból, hogy most egy valaki nem foglalkozik vele, éppen elegen vannak körülötte normál esetben)