Hogyan dolgozod fel,ha valaki levegőnek nézi a gyerekedet?

Megkérdezhetem, hogy hány éves vagy te most, és hány éves volt a párod lánya, amikor elváltak a szülei?

Hány éves a kisfiatok? Milyen gyakran találkoztok a párod lányával?

Miért kéne elfogadnia?

25 évesen neki semmi köze már hozzá, hiába a "féltestvére". A francokat, egy idegen kigyerek.

Én sem szeretem a gyerekeket, szóval felőlem is lehet ott gyerek, köszönök neki és a továbbiakban nem érdekelnek.

Ha nem kezd el neki magától gagyarászni, kérdezgetni, nem fogja kézen és nem hívja játszani, az oké. Tényleg nem kell szoros kapcsolatot akarnia a kicsivel, nem kell vele különösebben foglalkoznia, nem kell hogy odáig legyen meg vissza.

De ha nem viszonozza a gyerek köszönését, mosolyát sem, az nemcsak taplóság (ahogy egy felnőttel szemben is az), de bántás is a gyereknek, aki utálatként és megszégyenítésként éli meg a dolgot, mivel még nem tudja az ilyen szintű elutasítást lesöpörni magáról azzal, hogy "á, ez csak egy bunkó". A visszacsatolásokból a saját értékére következtet. Ha túl sok ilyet kap, visszahúzódóbb lesz, nem mer barátkozni, mert félni fog attól a pofonszerű érzéstől, amit egy idegen ok nélküli lekezelése von maga után.

Le lehet építeni, lehet neki mondani, hogy "bocs, de most nem megyek játszani, mert fáradt vagyok", de a minimális tiszteletet (hogy nem csak úgy átnézünk rajta) még egy gyereknek is meg kell adni. Nem hiszem, hogy ez kéthavonta egyszer akkora erőfeszítésbe kerül.

Válás után exférjemnek is lett 2 új gyereke. Az egyik közös gyereket érdeklik a féltesók, a másik közös gyereket nem.

Amelyiket érdeklik, ő megy látogatni, tartja a kapcsolatot; amelyiket nem érdeklik, ő nem megy. Apa is "tett érte", hogy az egyik gyereke oda se menjen.

Részemről se tiltva, se biztatva nincsenek. Felnőttek.