Milyen volt nagy korkülönbséggel felnőni? Volt belőle bármiféle hátrányotok?

Az idősebbel 5 év van köztünk (én vagyok a legidősebb), a fiatalabbal 10.

Na, ott már voltak gondok. Egyszerűen hlyét kaptam tőle, mert megint miről szólt az életünk? Én vigyázzak rá, mert már 15-16 vagyok, meghogy ott a dacos visítós ovis, minden programot hozzá kellett igazítani, ha valami baja volt, akkor azonnal haza, bárhol voltunk, bármit terveztünk aznapra stb

Egyetemen folyamatosan bhogatott vizsgaidőszakban, úgyhogy a helyi könyvtárba jártam, mert ott legalább csend volt, nem az ő idióta visongását meg random rám törését kellett tűrnöm.

Olyan kamaszkoráig utáltam őt, mint a szt, mert csak problémát okozott.

Azóta jó a kapcsolatunk, de addig...

15 évvel vagyok idősebb a húgomnál. Apánk nem igazán foglalkozik semmivel ő a kenyérkereső cserébe elvárja hogy kuss legyen és ki legyen nyalva a segge sajnos húgom ugyan ez . Parancsolgat meg ugráltat, lehülyéz meg múltkor felpofozott

Amikor már nagyon elegem van kiosztom őket hogy el kezdhetnék nevelni végre a gyereket ( most lesz 5 éves) erre a válasz hogy engem is így neveltek

Nem értik meg hogy ezzel csak rosszat tesznek neki, azt nem veszik figyelembe hogy semmi nyugtunk nincs ha ő itthon van , nonszensz hogy egy 5 éves gyerek miatt kell vigyázzba állni nekem meg anyámnak- apámnak nem ő csak ordít meg tvzik egész nap ha itthon van, illetve osztja az eszet

Nagyon elegem van belőlük, néha gyűlölöm a hugomat de ilyenkor próbálok arra koncentrálni hogy nem ő tehet arról, hogyan nevelik. Egyre kevesebb az olyan pillanat amikor jól elvagyok vele

Tönkretette a tinédzser korom, kicsi volt a ház így hogy 4en lettünk, apám kirakott a szobámból 15 évesen a nappaliban a kanapén aludtam , most , 19 évesen van újra magánszférám , mert elköltöztünk

Nincsenek barátaim , nem járhattam el sehova ha mégis megtettem jött a fenyegetés meg az érzelmi zsarolás. Szépen lassan lemorzsolódtak mellőlem az emberek, és ha valamit felemlegetek , akkor hirtelen nem emlékszenek semmire

Úgy érzem felemészt a gyűlölet amit az apám iránt érzek.

Hosszú lett , sajnálom de olyan jól esett kiadni magamból még ha csak ismeretleneknek is :')

Két tesóm van. Az egyik születésénél 17 voltam, a másiknál 19. Rám soha sem kényszerítették egyik gyereket sem, de szívesen részt vettem mindenben. Emlékszem sokat mentünk együtt (anyum is jött) játszótérre, meg sétálni, jó időszak volt. De én nagyon örültem mind a két gyereknek.

Aztán én pár év múlva külön költöztem. Én most 30 vagyok, élem a felnőttek életét, ők meg még aránylag "kicsik". Nyilván nagyon más életszakaszban vagyunk. Időnként azért megyek velük ide-oda, legutóbb moziban voltunk. Szeretném, hogy jó kapcsolatunk legyek akkor is, ha ők már felnőttek lesznek. Én meg öregasszony. :D