Milyen tesó nélkül felnőni?

Nem nehéz. Miért is lennék egyedül? Vannak barátaim, haverjaim, ismerőseim, párkapcsolatom, messze állok a magánytól. Milliószor többre értékelem azokat az embereket, akiket én választottam az életembe, nincs egyetlen olyan rokonom se, akivel tartanám a kapcsolatot és ez így is marad.

Nem nehéz. Vannak unokatesóim, barátaim. Nem éreztem soha hátrányát, hogy nincs tesóm.

Mire felnőttünk mindketten a tesómmal, annyira elidegedtünk egymástól, hogy számomra olyan, mintha nem is létezne.

Szuper, nekem soha nem hiányzott. Férjemnek voltak testvérei, nem tartották a kapcsolatot, teljesen idegenek voltak egymásnak. Soha nem éreztem magam egyedül, volt férjem, barátaim.

Ellentmondásos a dolog. Én alig tartom a kapcsolatot az öcsémmel, nagyon eltérő a személyiségünk és a szüleink sem nagyon tudtak mit kezdeni ezzel, talán emiatt is voltak gondjaik a "támogatást" illetően. A fiam egyke (47 éves) és nehezen tudja elképzelni, hogy miként jött volna ki egy testvérrel.

Én egy időben az egyke unokatesómmal többet találkoztam, mint a tesómmal. Szóval egyáltalán nem szükségszerű egyedül maradni attól még, hogy nincs testvéred. Másrészt pedig sajnos a testvérek viszonya sem feltétlen jó.

Igazából nem volt rossz, nekem pl ott voltak a szüleim és a barátaim. Kicsit talán többet unatkoztam így is és kicsit nehezebben barátkozok, szükségem van néha magányra...de cserébe mindenem megvolt :) Én ennek a számlájára írom, hogy kicsit zárkózottabb és antiszociálisabb vagyok, bár ennek előnyét is látom: Soha nem sírtam egy lány után sem, mert úgyis mindig jön új, addig meg teljesen jól elvagyok egyedül :) Picit önzőbb is lettem talán, de legalább élvezem az életet és nem sajnálom magamtól a jót :) Teljesen egyedül meg soha nem leszel..már ha nem vagy teljesen reménytelen, annyi, hogy a barátok és barátnők lesznek a családod...és szerencsére ők is pótolhatók :D