Mit okozhat anyai szeretet nélkül felnőni?

Ha valakit sosem dicsérget az anyukája. nem fürdeti a szeretetében, akkor nagy valószínűséggel önbizalomhiány, szorongás, megfelelési kényszer alakul ki. Ezeket tudod kezelni, csökkenteni, de teljesen elmúlni sosem fog. Figyelj oda, hogy ne "tapadj rá" teljesen a párodra, legyen életed a barátnődön kívül is. illetve őt is hagyd élni. Higgy önmagadban, ne féltékenykedj ok nélkül, de ne is tűrj el mindenféle megalázó helyzetet, mondván "nekem ennél jobb úgysem jut".

Üdv: egy sorstársad.

"MDMA123" válaszával egyet értek de van aki megkeményedik és gyengül az érzelmi függése. Bizalmatlan és magának való lesz aki a műtőasztalról is lemászik mielőtt fölébredne és el akar rejtőzni mert ő nem lehet gyenge vagy kiszolgáltatott.

Mindkettő sérült lelkületet takar, mindkettő kellemetlen és terhes a saját és környezete számára egyaránt. Középen van valahol a helyes út, mindenképpen le kell zárni a múltat és nem engedni, hogy előtörjön az önsajnálat vagy konokság!

#4 és #2 Nagyon jók!

Plusz: Úgy érzi, hogy ő különleges, más mint a többi ember, mert őt sohasem értik meg. Ezért persz még ki is gúnyolják majd, megverik (szülők is), tovább rontva a helyzetet, mivel ő valójában kitaszítottnak érzi magát, és csak ezt próbálja kompenzálni, megtalálni a helyét.

Ha ezek után még marad valamennyi energiája, különc tudós is lehet akár belőle, ha meg nem, akkor lásd fent…

Nekem unokatesóm és nagynéném kapcsolata ilyen.

Nagynéném elvált, mérnökként dolgozik és mindennek precízen kell működnie az életében, különben ordít vele, mint valami sakál. Nagyon agresszív és kegyetlen, az emberek is félnek tőle általában. Múltkor velem kiabált, mert lementünk vidékre mamánknak segíteni leszedni a ribizlit és a nap végén pénzt fogadtunk el tőle a munkánkért és ezért mi milyen aljasok és szemétládák vagyunk, mert élősködünk a nagyanyánkon és különbenis mit képzelünk mi magunkról...

Olyan ideges lettem tőle, annyira felment bennem a pumpa, hogy én is leordítottam a fejét, de már gondolkodni sem bírtam a dühtől, odaszaladtam hozzá és lezúztam neki egy pofont. Ezután szerencsére elhallgatott, fogta a fejét, bőgött és elsomfordált. Mindenki csak lesett rám tátott szájjal, hogy mi volt ez. Aztán hazajöttünk BP-re és híre ment a dolognak, anyám is megdicsért (nagynéném nővére), hogy helyreraktam kicsit az agyát, mert már nagyon el volt szállva magától.

A legújabb heppje, hogy unokatesómnak meg kell növesztenie a haját és a bajszát, mert az neki úgy tetszik. Most 19 éves a srác, de tiszta depi, egy önbizalmi roncs és kiszolgálja az anyja minden kívánságát. Mondjuk szerintem más is ilyen lenne, ha ebben kellett volna felnőnie, szóval nem az ő hibája, csak akkor is elkeserít a dolog, hogy ide jutottunk...