Hogy lehet azt feldolgozni, hogy egy apa nem szereti a gyerekét?

Nehezen.

A szeretet hiányt az alkohol számlájára írható.Ha az apa sajnos meghalt,már válaszra sem lehet várni.

Nem látjuk, csak a dolgok felszínét. Én arra tippelnék, hogy sokszor az ilyen szülők szégyellik magukat és megkímélik maguktól a gyereket. Nem is gondolják, milyen fontosak neki.

Azt hiszem, kitenném a képét, és beszélgetnék vele.

Szerintem meg nem az alkohol az oka, az inkább a következménye valaminek.

Családomban (apukám) átment hasonló helyzeten, most már nagypapa, de a mai napig nem tudta ezt feldolgozni. Nem panaszkodik, nem bújik be a saját "szerencsétlensége" mögé,nem hivatkozik erre, hanem mély levegőt vesz és ő igenis másképp csinálja és a legcsodálatosabb apuka és nagypapa lett belőle.Ettől függetlenül sajnos az az óriási tüske örökre benne maradt. Neki is meghalt már jó rég az édesapja, így nem volt lehetősége rendezni vele a dolgokat. Amit én láttam, látok apumon, az alapján azt mondom, hogy egy szülő szeretetének a teljes hiánya minden törekvés ellenére sem teljesen feldolgozható trauma, hisz ez az elsődleges és alapvető érzelmi szükséglete egy embernek.

Érdekes az apai szeretet igen. Én a mai napig (21/L) szomorúan érzem magam ha ránézek egy olyan családra ahol az apa játszik,nevet,beszélget, vagy akár sétál a gyermekével. És azért szomorúan...mert olyankor mindig megkérdezem magamtól hogy nekem miért nem lehetett ilyen édesapám ?! Szüleim elváltak mikor én ovis voltam. Rendszeresen csalta anyukám,aki egy mai napi gyönyörű nő...még ma is megfordulnak utána a férfiak. Bár csak én lehetnék olyan szép :) Sokszor volt olyan hogy éjszaka ültem a panel ablakban és csak vártam és vártam hogy mikor jön haza. Persze nem jött...akkor is kimaradt éjszaka mint oly sokszor.A válás után volt hogy meglátogatott, mert követeltem,nagyon apás voltam.Aztán megismerkedett egy roma származású nővel aki engem és bátyámat nagyon utált.Soha nem fogadott el minket,féltékeny volt,csak a saját gyerekeit nyomta.Szabályosan ordítozott,meg ki akarta dobni a lakásból apámat ha minket meglátogatott.Persze nem értettem apám hogy miért nem tesz ez ellen?Nekem egy ember sem tilthatná meg hogy ne lássam a gyermekeim (ha lennének) Közben cseperedtem felfelé, eljött az érettségizős ballagásom.Felhívtam telefonon apám hogy jöjjön el ő is ballagásomra.Nem kell se virág,se pénz, se semmi.Csak annyi hogy jöjjön el és legyen rám büszke, nézzen meg!Eljött a nap,kerestem a szememmel mindenfelé, de sehol sem láttam:( Nem jött el! Ez bennem akkora törést okozott hogy a mai napig nem tudom feldolgozni hogy miért érdemlem én ezt?Nem szeret?Vagy nem is érdeklem?Ha eljön a születésnapom,névnapom, egy sms-t vagy egy képeslapot sem kapok tőle.Mondtam neki régebben szintén hogy azokra sem kell semmi,csak köszöntsön fel és adjon 2 puszit,nekem ezzel hatalmas örömet okozna.Másnak egy egyszerű puszi fel sem tűnik az apjától.Nekem boldogságot jelentene.Az érettségizős ballagásom után anyukám felhívta hogy ennyire sem volt képes hogy csak benézzen.Zokogtam nagyon aznap holott annak kellet volna aznap a legszebb napomnak lenni.Persze még ő sértődött meg hogy le lett szidva.Azóta eltelt 2év. 2x láttam egyszer a tescoban futottam össze vele, annyit mondott hogy "Hello" és pakolt tovább a szatyorba.Szintén nagyon rosszul esett, még azt sem kérdezte meg hogy hogy vagyok vagy ilyesmi.Újra magamba zuhantam...hogy miért érdemlem ezt?!

Másodjára pedig kocsival jött felém,de akkor már csak nem is köszönt,pedig a szemembe nézett.Hozzáteszem nem iszik egy kortyot sem,nem dohányzik, van munkája. Csak éppen minket felejt el :( egyébként a gyerektartást sem küldött, megtiltotta neki az élettársa, azt is elfogadtam, mondtam anyunak ne jelentsük fel,mert csak az apám. Szóval arról is lemondtam,csak a szeretete kellet volna. Semmi más!

És mégis levegőnek néz. Valóban ilyen lenne egy apa ? :(

Nagyon jól esett ezt leírni és kibeszélni magamból.

Köszönöm annak aki nyitotta ezt a topikot !

Könnyen,az én a apám egy undorító féreg,majd még neki akarok bizonyítani.

Nem tudom miért nem lehet felfogni,hogy az ember külön individuum.