Milyen volt nagy korkülönbséggel felnőni? Volt belőle bármiféle hátrányotok?

Ha normális a család, jó a szülők viszonya is, akkor semmi probléma nincs ebből...

Nekem 14 évvel fiatalabb öcsém van (közte még kettő másik is) - imádjuk egymást a mai napig...

Köztünk 16 év van, én vagyok az idősebb. Ugye 16 voltam, mikor megszületett a testvérem. Örültem neki, izgatott voltam, kíváncsi voltam, milyen lesz így az élet. Azelőtt nem volt testvérem.

Később arcon csapott a valóság. Nem volt annyira kicsi a házunk, de a gyerek ordítása mindenhogy hallatszott. Nekem iskolába kellett mennem, meg tanulnom kellett, a gyerek sokat ordított. Apám kidolgozta a belét is, hogy meglegyen minden, anyám otthon volt a húgommal. Apám idegei a munkától, anyámé a gyerekvállalástól lettek ki.

Minden házimunkát én csináltam, kint is és bent is. Fát hordtam, sövényt vágtam, füvet nyírtam, kerítést festettem, mosogattam, port töröltem, fürdőt takarítottam, egyszóval mindent én csináltam. Persze, így is én voltam a lusta, szar, anyám folyton kiabált velem, valami sosem volt jó, úgy ahogy épp volt és azt csak ordítva, fenyegetve tudta kommunikálni.

Elmentem koleszba, így már csak hétvégén kellett takarítanom, és a sírást sem kellett hallgatnom, tudtam aludni.

Amikor pár éves lett a gyerek, sokat lőcsölték rám, foglaljam le, vigyázzak rá, olvassak neki, altassam el. Vigyem el sétálni, kismotorozni stb. Ezekhez nem volt kedvem, nem abban a korban voltam, amikor én gyerek pesztrálásra vágytam, de megtettem.

Ezzel egyidőben ugye rám már nem sok energia maradt, így velem sosem volt közös program utána a szülőkkel. Minden a testvéremről szólt. 19 évesen elköltöztem otthonról és utána vissza sem néztem. Most évente kétszer megyek látogatóba. Testvérem már tini, jól kijövünk, szeretjük egymást, de nem mondanám, hogy testvérként tekintek rá, hiszen nem együtt nőttünk fel, nekem sokszor ilyen pótmami rész jutott.

30 elmúltam, de azóta sem akarok gyereket. Minden, amit láttam tiniként csak rossz volt a gyerekvállalással kapcsolatban, nem tudom, fel tudom-e dolgozni ezt. Szüleimmel is megromlott miatta a kapcsolat.

Biztosan lehet ezt jól is csinálni, az én szüleimnek nem sikerült. Az viszont biztos, hogy a nagy korkülönbség sosem ideális és valaki mindig fog sérülni.

2-es sztorija elég tanulságos, és ennek kapcsán felötlik bennem a kérdés, hogy amúgy ez nem mindig a nagyobb gyereknek rossz? A kisgyereknek nyilván jó, hogy ott a nagytesó, megvédi, szórakoztatja, játszik vele, kiszolgálja, ha úgy van, elviszi programokra stb. Na de mi van az idősebb gyerekkel? Vele ezt ki csinálja meg? Senki. Ilyen fura helyzetbe kerül, hogy nem szülő még, de valahol olyan státuszba kerül. Értem, ideális esetben vele is megtették ezt a szülei, de a kisgyerekkel szintúgy, de neki még ott a nagytesó is. Ahogy 3-as is írja, hogy gondoskodó bátyja volt.

Csak elfilóztam ezen. Nem tudom, biztos valaki élvezi, hogy tizenévesen babázhat, de jobb az, ha nem kényszerítik bele az idősebb gyereket.

Normális családban az idősebb "visszakapja" a gondoskodást... Mire a pici testvér felnő, addigra a nagynak jó eséllyel saját gyerekei lesznek, és egy 15-20 éves kistesó simán vigyázhat az övéire alkalmanként...

De ismétlem: ehhez feltétel a jó család.

Ha meg diszfunkcionális hülye család, akkor egyedüli gyerekként, vagy sűrűn egymás utáni testvéreknél is ott a probléma... :(((

Durva amúgy mik mentek egyes családokban. Itt is van egy rakat problémás felnőtt, akik elmenekültek otthonról, majd kivetítik a szüleik problémáját a saját életükre.

Mint például a “nekem sose lesz gyerekem, mert már neveltem egyet, a testvéremet és elég volt”.

Ezek az emberek sajnos lelkileg nagyon sérültek és nem tudnak kilépni az áldozat szerepéből.

A nagy korkülönbség ellenére nálunk a legtöbb családban szeretik a kistestvért. Legyen 5, vagy 20 év a korkülönbség. Bevallom, 6 évesen nekem is ki volt a testvéremmel a faxom, de amint mindketten elmúltunk 20 évesek legjobb barátok lettünk.

A xar csak azokban a családokban üt be, ahol a szülők eleve nem jönnek ki jól, pl a kisebbik gyerek probléma magoldásra lett csinálva, vagy ahol a szülő a nagyobbik gyereket dadának tartja. Csak sajnos az idősebb testvér sokszor nem látja be felnőtt korában sem, hogy az ő saját sza* gyerekkora nem a kistesó miatt lett, hanem a sza* szülők miatt.

Aztán ezek a felnőtt nagy testvérek emiatt a rossz tapasztalat miatt nem vállalnak gyereket. Holott nagy tesónak egy rossz szülő mellett baromira nem ugyanolyan lenni, mint szülőnek, a te saját gyerekeddel.

Én is ismerek olyan családot, ahol a 14 éves neveli a 3 évest. Megérteném ha 18 évesen lelépni a nagy felelősség miatt, amivel igazságtalanul terhelik.

De ez nem azt jelenti, hogy 30 évesen még mindig ugyanebben az elbasz*tt gondolkodásmódban kellene élnie, hogy a gyerek csak xar lehet. A problémákon át kell lendülni, nem elásni őket a pincében.

7 évvel idősebb bátyám van.

Mi mindig piszkáltuk egymást bunyóztunk, de ha valaki csúnyán nézett rá, vagy rosszat mondott megvédtem. Ez oda vissza működött.

Azóta is mindig számíthatunk egymásra.

Anyumék sosem várták tőle h szórakoztasson stb.

De ennek ellenére sokat játszottunk együtt.

Mivel mindig védelmezett, így soha egy padim nem felelt meg neki, de sosem szólt bele az életembe

Hát fiaim közt csak 1,5 év van még sem jönnek ki egymással mai napig pedig felnőtt korúak.

Ellenben kisebbik fiam húgával nagyon jól kijön pedig 6 év van köztük .

Én sem jöttem ki hugomal pedig 4 év van köztünk.