Rávehetem őket hogy ők is horják az anyukám ha már egyszer...de csak nálam lakik?

Na, ha anyád ilyen hálátlan, akkor költözzél el, kérd a közös tulajdonotok megszüntetését és mondjad a tesódnak, hogy mostantól az ő gondja.

Nem értem, mit szeretnél. Oké, hogy tesódnak nincs benne része, de anyádnak van, gondolom az ő részét ingyen használod cserébe az ápolásért.

Kérdező; tipikusan az az ember vagy, aki krva okosnak képzeli magát, közben meg a kérdésből kiderül, hogy életképtelen vagy.

Bevállaltad, hogy anyádat ápolod? Igen.

Akkor most miért sír a szád?

Kérdező, mondjuk ki nyíltad, a t*köd tele az anyád ápolásával - ezt meg tudom érteni, én is jártam hasonló cipőben -, és segítséget szeretnél ehhez kérni. Jelen esetben a testvéredtől. Jogosan.

De valamiért nem mered ezt felé nyíltan elkommunikálni. Ennek mi az oka?

Akkor meg beszélj anyáddal, ha főzni, miegyebet tud, akkor azért magánál van. megmondod neki, hogy nem bírod egyedül, ha elvárja, akkor a tulajdonrészére kössetek eltartási szerződést és azért cserébe csinálod egyedül. ha erre nem hajlandó, akkor meg szüntessétek meg a közös tulajdont (van a részedre haszonélvezete?) és költözz külön. ha ez sem jó, akkor próbálj meg az önkorinál kérvényezni házi segítségnyújtást, nézd meg, biztosan van betegszállításra is opció.

Azt kell megérteni, hogy ha nem akarja, te semmivel nem kötelezheted arra, hogy megtegye. ha mondjuk otthonban lenne a mama és oda fizetni kellene nyilván a nyugdíjon felül, akkor a fennmaradó összeg felének kifizetésére kötelezhető volna, de arra senki nem fogja, ha szép szóval nem megy, hogy orvoshoz, vagy ide-oda hurcolássza.

Anyukának el kell magyarázni, hogy ez neked megterhelő és nem vagy hajlandó a két szép szeméért egyedül csinálni, beszéljen a favorizált fiával, vagy honorálja valamiképp, mondjuk szabadságod attól sem lesz több.

Kényszeríteni nem lehet a tesódat, ha önszántából nem hajlandó, utasítani nem fogja senki sem.

Igen, jogosan veszed ezt zokon.

És most megoldódott a problémád?

Én semmivel nem tudtam rávenni a bátyámat. Ő abban a hitben élt, hogy én vagyok a nő, ez az én dolgom, ilyenekkel, hogy ápolás és orvoshoz vitel egyáltalán nem foglalkozott. Az egyik fülén be, a másikon ki.

Rettenetesen bánom, hogy nem kötöttem annak idején anyukámmal az eltartás fejében szerződést a kizárólagos örökségre, mert a sok éves ápolás után, amikor anyukán meghalt, ő ugyanúgy beállt a sorba az örökségért, pedig egy percig nem ápolta és még csak lelkiismeret furdalása sem volt.