Szerintetek normális dolog ez?

Tini. Sok ezer ilyen társa van!

Most sok érzelmi változáson megy keresztül.

Otthon, a magán szférájában szeretne nyugodtan lenni, azzal foglalkozni amivel szeretne. Ott érzi biztonságban magát az ember.😊

Ezt a "vendégek" nagyban szétrombolják...

Lehet hogy van némi depresszió is benne, de reméljük egy rövid szakasz lesz az életében. Hagyni kell, önmagát fogja "gyógyítani".

Ezért vannak a barátok...😉

Én is ilyen voltam. Utáltam ezeket a kötelező jópofizásokat, amiket a vendégekért le kell vágni, vagy utáltam ha az énidőmet/családi időmet megzavarták vendégek. Abszolút nem értettem meg, hogy a kapcsolatok milyen fontosak lehetnek a jövőbeli érdekek miatt.

Azóta viszont rengeteget változtam.

Iszonyatosan sok önismereti kérdésen vagyok túl, rengeteget "fejlődtem" úgymond.

Viszont abszolút nem tett volna jót nekem, ha minden egyes ilyen alkalommal erőltették volna, hogy mégazért is találkozzak a vendégekkel, vagy mégazért is barátkozzak az utcán és jópofizzak.

Ez ma már megy, rengeteget fejlődött a kommunikációs készségem is. Ugyanakkor ha akkor próbáltam volna meg ezt tenni a családom kedvéért, akkor az kínos, gáz lett volna és nagyon-nagyon erőltetett, ami szociális szorongást váltott volna ki, mely után napokig azon gondolkodok, hogy mit mondhattam volna másképp.

Szóval a rövid válaszom, hogy ne erőltessétek ami nem megy, nem mindenki igényli ezt a szociális álarcot. Majd kinövi ha szükségét érzi, de beleerőltetni egy társadalmi szerepbe hasztalan és több szorongást fogtok neki okozni.

Én is arra tippelek, hogy bántotta egy közösség és azért ilyen.

De amúgy simán kamaszkori változás is lehet. Mivel írtad, hogy régebben extrovertált típusú volt, ezért nem írtam, hogy introvertált és feltöltődésre van szüksége és ezért vágyik magányra.

Ugyanazt írhattam volna mint a 6-os. Ugyanilyen voltam.

Én is nagyon erőszaknak éltem volna meg ha kényszerítenek. A kamaszkor hülye dolgokat hoz ki az emberből, belőlem aztán ki is hozta. Később megtanultam kezelni az ilyesmit, megerősödtem kicsit lelkiekben.

Most sem vagyok túl társasági ember, inkább az átlagnál kicsit kevésbé.

Én is ilyen voltam ennyi idősen. Ha a tesóm haverjai átjöttek, ki sem mertem mozdulni a szobámból. Pedig soha nem bántott senki. Emlékszem, hogy volt egy jóképű haverja, amikor megláttam, hogy jön be a kapun, akkor szerintem a gepárdokat megszégyenítő gyorsasággal futottam be a kertből a szobámba.

Egy 13 éves kamasz simán dilis, nekem is voltak számomra is érthetetlen hülyeségeim.