A pszichológusok vagy pszichiáterek miért csak annak segítenek aki önszántából kéri? Esélytelen segítséget kapni? Mit tehetnék?
Bátyámnak lenne szüksége pszichológusra vagy pszichiáterre mivel mostanra elég súlyosak lettek a mentális tünetei. Jelenleg szüleimnél lakik közel 35 évesen, nem dolgozik és nem is dolgozott sokáig sehol sem, nincsen párkapcsolata és a barátait is elmarta maga mellől, nem drogozik, nem iszik és igazából el sem megy otthonról. Mégis ettől a ’semmitől’ megbolondult. Düh kezelési problémája van, amitől ha bekattan, elkezdi szétverni a házat vagy fejét veri szét ököllel, amitől vállalhatatlanul néz ki. Ha ezek után bevesz egy xanax-ot utána 2-3 óráig olyan mintha kicserélték volna, és minden normális lenne.
Rengeteg lehetősége lett volna elkezdeni élnie, de mindig talált valamilyen kifogást, hogy miért ne kezdje. Általában azzal jön, hogy megvárja majd, hogy legyen sok pénz és abból vesz házat meg elkezdi az ötleteit megvalósítani. Persze mindezzel a családot terrorizálja, és szüleink magatehetetlenek mivel nem tudják minden egyes kérést teljesíteni így ő változatlanul otthon ül és semmit sem csinál. Ha valami rossz történik vagy nem úgy alakul, ahogy szeretné akkor értelemszerűen a nyugdíjas szüleink a hibásak.
Teljesen képben van azzal, hogy mentálisan nincs jól, és hogy segítség kellene neki, de ő magától nem menne el szakemberhez, mert szerinte majd jön egy nagy adag pénz, amitől ő majd azt csinálhat amit akar és magától meggyógyul. Pesten felhívtam jó pár szakembert, akik mind azt közölték velem, hogy ők addig nem tudnak semmit sem tenni, amíg magától nem keresi fel őket. De miért csak azon segítenek, aki kéri? Csernus mondta, hogy a rengeteg felgyülemlet düh tragédiához vezet... Nem segítenének megelőzni egy kezdődő gyilkosságot vagy öngyilkosságot? Édesanyámhoz már egy széket is hozzádobott, mert nem azt a reggelit készítette el, amit szeretett volna. Én meg magatehetetlenül hallgathatom, hogy mikor mit csinált a bátyám, de megnadályozni nem tudom mivel 500 kilométerre lakom tőlük…
19 jelenleg nagykorú és cselekvőképes ergo ha az utcán balhézik, azért ő vállalja a felelősséget.
Ha meg áldozattá válik, akkor is ott van ezzel szemben az h a szülők is könnyen válhatnak áldozattá.
Amúgy lehet ha elküldik, 3 nap múlva visszajönne azzal, hogy OK, kell neki az a terápia, segítsenek és kollaborál.
Igy meg nem érzi h lépnie kell, m nem kell.
Esetleg meg lehet próbálni - de az sem lesz egyszerű menet - gondokság alá vétetni, és keresni neki egy intézetet.
És egyáltalán nem biztos, hogy valóban cselekvőképtelen (akárcsak részlegesen is), és intézetet is nagyon nehéz találni. Hosszú sorok vannak.
De így nem tudna a szülőkben kárt tenni, és ő is biztonságban lenne.
Mi a helyzet azóta?
Csakis a bíróság által elrendelt kényszergyógykezelés működik, ha közveszélyes, és erről fénykép, videó, látlelet, rendőrségi feljegyzések vannak. A pszichoterápiában a beteg maga végzi a belső munkát, nem a terapeuta, ő azt csak irányítja. A beteg együttműködése nélkül lehetetlen. A kényszergyógykezelésben nyugtató gyógyszereket alkalmaznak, és azzal párhuzamosan csoportos terápiákat. Valószínűleg borderline személyiségzavaros vagy pszichopata. Nem is nagyon van esély a javulásra, a szüleid csak az együttélést tudják megszüntetni, drasztikusan, zárcserével, távoltartás bírósági igénylésével, a sorsára hagyásával, mert nekik a saját életüket kell védeniük, a másik szabad felnőttét nem tudják.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!