Hogy lehetne segíteni a nagymamámnak?

Ja és családból én állok hozzá legközelebb, de egyre kevésbé, mivel én beszélek és találkozok vele a legtöbbet, ezért velem vitatkozik a legtöbbet is.

Régen is kicsit ilyen volt (valamit elronott engem hibáztatott, vagy valaki mást, gyanakvó, bizalmatlan, vádaskodó) de utóbbi években sokkal hamarabb jön elő ez a személyisége és sokkal markánsabban.

Gyakorlatilag nincs olyan beszélgetés vele, ami ne lenne patológiás vagy ne másznél tőle a falra.

Voltak később is férfiak az életében.

Vagy 3-4-en el is jegyezték, de általában ajándékok elfogadása után addíg húzta az időt, amíg végül mindegyik feladta és elment... aztán jött a következő.

Fiatalon és még most is nagyon szép /volt, szóval nem volt egy nagy etvasz a részéről összeszedni valakit.

Viszont jelenleg a volt (első) férjét - anyám apját - okolja, hogy miatta nem ment férjhez senkihez, illetve anyám miatt , mert annyira törődött vele.

Amúgy anyámat se ő nevelte, hanem a dédnagymamám.

Az meg szintén nem igaz, hogy nem próbált összeszedni senkit, mikor engem is vitt magával nyaranta bárhova, ha volt olyan férfi a közelben aki szóva jöhetett nála, akkor az mondta, hogy én csak a család barátja vagyok (tehát nem az unokája). Anyámnál ugyanezt csinálta külföldön, azt mondta, hogy testvérek.

Ezzel együtt sajnálom, hogy így kéne eltöltenie az öregkorát, valamit biztos lehetne tenni érte.

Volt, hogy segített a maga önző módján, szóval nem teljesen rossz vagy ilyesmi, csak nagyon rossza a természete.

# 5

Nem teljesen méltatlan. Mikor megszülettem nagyon megutálta az anyámat, 1 évig felé se nézett.

De később sokat segített, főleg anyagilag (bár az is igaz, hogy a fizetéséhez képest ez elhanyagolható volt).

Igaz, valoszeg meg lettünk volna nélküle is és a segítsége egy része inkább csak azért kellett, hogy ő is tudjon szórakozni pl. elmentünk olyan helyre ahova ő szeretett volna ( így nem kellett egyedül mennie).

Szóval segítsége egy része inkább őt szolgálta sok esetben, de akkor is volt, hogy segített. Szóval nem teljesen méltatlan.

Amiben tudunk segítettünk neki mi is, de szüleim részben külföldön dolgoznak, én heti 50 órát dolgozik + ügyelet és magánéletemre nincs időm.

Abban a maradék időmben is meg inkább feltöltődnék és nem a szidalmait hallgatom, persze nyilván szoktunk találkozni de akkor is nehéz.

Szóval annyira nem egyszerű az eset, hogy simán méltatlan. Ha ilyen évek után halna meg azt sajnálnám.

Az embereknek szüksége van arra, hogy úgy érezzék ők fontosak és szükség van rájuk.

Nyilván őt is ez hajtotta, minsem az, hogy ténylegesen nekünk/ a másiknak jobb legyen.

Ezzel együtt szemét dolog lenne tőlem ezt az aszatal alá söpörnöm.

Jelen esetben meg szenved és én csak neki akarnék segíteni, de hagyományos eszközökkel erre nincs mód.

Világ életében pedig olyan munkakörülmények között dolgozott, hogy a beosztottjai mindig neki adtak igazat, így más véleményét soha nem fogadta meg, tartotta tiszteletben vagy hallgatta meg.