Hogy magyarázzam el nagymamámnak, hogy ne mondja meg folyton, mit csináljak, mert 21 évesen nem vagyok már analfabéta?

"nekem erre nincs szükségem, meg nem is szeretem"

Ennyi. Ha nem érti meg, nem erőltetném a hosszabb látogatásokat.

SEHOGY.

Szereted vagy sem őt magát? Ha igen, akkor hagyod, hogy komolyan érezze, hogy szükséged van rá.

Abból, attól addig élnek az öregek.

Sehogy, nem fogja megérteni, egy teljesen más rendszerben nőtt fel.

Az elsőnek igaza van, nem kéne erőltetni a hosszabb látogatásokat, nem kell birka módjára tűrnöd egy primitív ember kötekedését, akkor sem, ha rokon és öreg.

Az én nagyszüleim pár km-re laknak csak, de már én is max. 15 percekre nézek meg hozzájuk.

Ők is egy irányítható droidot akarnak, pl. amióta hosszú hajam van (10 éve kb.), azóta hallgatom, h vágassam le, csak mert nekik az jobban tetszik, és régen a férfiaknak rövid haja volt.

Meg múltkor kioktatott h minek szereztem diplomát, hiszen azzal is nehezen találtam állást, elég lett volna érettségi, aztán irány a gyár, mint régen.

Ráhagytam, most mit vitázzak egy olyan emberrel, akinek se nete, se nem olvas újságot és vhol a 90es években megrekedt?

„ Tanárnő volt, úgyhogy megértem, hogy folyton kioktat, csak ő nem érti meg, hogy nekem erre nincs szükségem, meg nem is szeretem..”

Sztem inkább azért oktat ki, mert az ő idejükben a gyereknek kuss volt a neve, és vígan ugrált minden szavukra.

Meg most őszintén ezek a szociban felnőtt idős emberek mi mást tudnának tanítani a tájékozott, sokszor nyelveket beszélő unokának? Maradnak ez ilyen proli kötekedések, hogy így porszívózz, úgy biciklizz etc.

Kicsit állj a sarkadra.

Nekem még 3 nagyszülőm él. Az egyik nagymamám dettó ilyen volt mint a kérdésben, ezért csak ünnepekkor találkozom vele, akkor is igyekszem minél hamarabb lelépni. Most már kenyérre lehet kenni, mert érzékeli a változást, de már késő. A többiek dolgába egyébként még mindig ugyanúgy beleszól. Ő már sajnos özvegy, kicsi voltam mikor nagyapám meghalt, ezért róla nem tudok nyilatkozni.

A másik nagymamám egy főnyeremény a számomra. A sors iróniája, hogy vele egyik unokája se áll szóba, csak én. (A másik nagymamámnál pontosan fordított a helyzet.) Én azért szeretem, mert a szemembe mindig azt mondja, amit hallani akarok. Nekem ennyi elég. Hidegen hagy, hogy a hátam mögött kibeszél. A többi unokája ezért nem szereti. Pedig százszor inkább ez, mint hogy a szemembe mondja, mert azzal én úgyse tudok mit kezdeni, csak a konfliktust generálná. A világért nem szólna bele semmibe. Egyébként csak velem ilyen, mert tudja, hogy az én szemembe nem lehet akármit mondani. Az ő férje, nagyapám papucs mellette. Ő beleszólna a dolgaimba, de nagyanyám nem hagyja neki, így nem mer okoskodni.

Az előző válaszoló durván fogalmaz a hozzászólása végén, de teljesen igaza van, és ezt amúgysem nagyon lehet szebben megfogalmazni.

22/L (Tudom nem valami hasznos válasz, de gondoltam leírom, hátha hasznát veszed.)