Mennyire vagy jóban a testvéreddel?

Nagyon. Ettol fuggetlenul nem mondjuk egymasnak, hogy “szeretlek”, ha mar a kerdesbe beletetted. Nalunk igy nem fejezunk ki szeretetet, a sajat szuleinknek sem mondjuk, hogy “szeretlek”, ok sem nekunk, de nekunk ez igy van jol.

Es nem, nem ő a legjobb baratom, o a testverem. A legjobb baratom a ferjem.

30-as nő vagyok, egy öcsém van, aki két évvel fiatalabb.

A viszonyunk leginkább semleges már gyerekkorunk óta. Nyilván szeretem, mert a tesóm, de ha nem lenne az, akkor semmi közünk nem lenne egymáshoz.

A feleségét és a gyerekeit viszont nagyon szeretem. A sógornőm egy angyal, sokkal közelebbi és őszintébb vele a viszonyom, mint a tesómmal. A gyerekeik néhány évvel fiatalabbak az enyémeknél, fontos nekünk, hogy mint unokatesók, szoros legyen köztük a kapcsolat, ezért minimum kéthetente, de inkább gyakrabban találkozunk, szerencsére közel lakunk. De ha valamelyikünknek nem lenne családja, biztos, hogy max. sátoros ünnepeken látnám az öcsémet.

A korkülönbséghez képest (14 év van köztünk) igen. Hetente találkozunk személyesen, ha úgy adódik csinálunk is valami közös programot, valamint szoktunk egymással írogatni a neten keresztül és egész sok mindenről el szoktunk beszélgetni. Voltunk már együtt nyaralni is, kirándulni is el szoktunk menni. Szóval azt gondolom, hogy igen, jó a kapcsolatunk. Nem ő a legjobb barátom, ő a testvérem, nálam ez külön kategória. Veszekedni egyáltalán nem szoktunk, max. néha van köztünk pár nézeteltérés, mert nyilván nem értünk egyet mindenben.

Soha nem mondtam neki, hogy szeretem őt és igazából nem is tudnám. A mi családunk nagyon nem ilyen, nem szoktunk egymásnak ilyeneket mondogatni vagy ölelgetni, puszilgatni stb., nálunk ez így nem volt szokás valahogy soha.