Mit gondoltok erről?

Én már gyermekkorom óta érdeklődtem a művészet iránt, mindig is úgy éreztem ez az az irányág, ami felé szeretném folytatni az utamat.

Kaptam is a visszajelzéseket kaptam arról, hogy jó vagyok abban, amit szeretek. Olyan iskolába is jártam, ahol művészetet tanulhattam. Úgy éreztem, van valami, amit úgy tudok nyújtani másoknak, hogy csak én értek hozzá, úgy éreztem érek valamit. Ez volt az, amit tudtam másoknak ajándékba adni, egy egy festmény, portré, vagy rajz.

Viszont van egy húgom, akivel szerencsére jó kapcsolatot ápolok, bár vannak dolgok amik nyomasztanak vele kapcsolatban. Évek óta zavar az a dolog, hogy amibe belekezdek, azon az alkalmon ő is kap, és ugyanazokat elkezdi (ami mint testvérként nem is zavarna) viszont ami igazán böki az oldalam, hogy úgy is tesz, mintha az adott dolog neki lett volna kitalálva, és mindig is jobb lett volna benne.

Mindig is szeretett a figyelem középpontjában lenni, a szülőktől rengeteg dícséretet is kap (valószínűleg egy kicsit féltékeny is lehetek rá), de fáj az, hogy akármit teszek, az valahogy sosem elég, mert mindig csak az a jó amit ő csinál. Szakmai suliba mentem művészetet tanulni, ezt végzem már évek óta, viszont mindig levagyok nézve hozzá képest, aki bármit is készít, az maga a csoda. Lehet itt a féltékenység játszik nagyobb szerepet, de ez engem legbelül nagyon bánt, mert mindig is szerettem volna valamit, amit magaménak tudhatok. Támogatom amiben csak tudom, de bármikor amikor felkérnek hogy készítsek egy festményt, vagy rajzot, ő kapva kap az alkalmon, benyögi hogy ő is művész, és őt kérik meg végül, mert fiatalabb mint én. Lehet gyermetegnek hangozhat az egész szituáció, de ez már egy ideje nyomja a lelkem. Már egyszer beszéltem vele erről, hogy elnyomva érzem magam, de megsértődött, és itt én éreztem magam önzőnek.

Fordított esetben volt rá példa, hogy belekezdtem valamibe amit ő is csinált, és egyszer valaki megdicsért milyen szép munkát végeztem, majd később rosszul esve odajött hozzám, hogy nem érti engem miért dicsérnek állandóan, mikor ő foglalkozik vele régebb óta.

Ez a szituáció több mindennel kapcsolatban fent áll, és már azt kezdem érezni, hogy nincs energiám ahhoz, amit már évek óta csinálok. Nemtudom hogy beszélhetném meg ezt vele, anélkül hogy bárhogy is megsérteném, vagy hogy úgy jöjjön le neki, hogy arra kérem, hagyja abba.

Már gondolkodtam máson is hogy belekezdek, de mindig figyeli mit mondot másoknak, és néha már azt érzem, engem ad elő az ő képében.

Nektek mi a véleményetek erről? Hogyan tudnék ezen változtatni?

Kérlek, véleményeteket kultúrált módon kérném megfogalmazni, előre is köszönöm!

:)