Hogy tudnék kimászni a bajból?

Nem kamu sajnos.

Tisztázzunk akkor pár dolgot.

Nem saját lakás volt hanem albi, de elvesztettem mert nem tudtam fizetni a lakbért mivel elvesztettem a vírus miatt a munkám.

Pár száz ezer megtakarításom volt csak, mivel 16 éves korom óta dolgozok és sose költöttem hülyeségre a pénzem.

A mamám nagyon gazdag, most adta el a 2 pincét és a másik házukat papa halála után, csak ezekből lett több mint 10 milliója, simán megteheti hogy havi 300-400 ezreket ad az öcsémnek mert ő a kis kedvence.

Öcsém elkapta a koronát amit sikeresen átadott nekem, ezért megparancsolta apám hogy költözzön hozzám arra a pár hétre hogy apám ne legyen karanténba. Én hülye meg nem mertem nemet mondani, tarthattam el több mint egy hónapig (addig tartott ameddig visszajött az ízérzékelése és hazaengedte apám és nagyanyám akik betegesen rettegnek a vírustól)

A közelebbi barátok pedig nem adnak italt, de a távolabbiak igen mivel ők nem ismernek annyira és gyakran segítek másoknak és gyakran 1-1 üveg whiskyvel vagy pálinkával hálálták meg és paraszt lettem volna mondani hogy bocs de nem iszok. Most 1 sört megittam összejöveteleken is haverokkal vagy ünnepekkor egy pohár pezsgőt, nem akartam különcködni, ebből se gondolhatták hogy otthon nem szoktam inni.

És igenis tud annyiba kerülni az ital, mivel nem éppen olcsó lőréket kaptam (nem is tudom ki ajándékoz eleve Tesco gazdaságost) csak a kedves öcsém a Chivas Regalt is úgy itta mint a legolcsóbb fajtát, szóval még csak nem is értékelte.

A mamám is utál sajnos mert megsértődött rám hogy évek óta nem látogatom minden egyes nap csak kéthetente egyszer 1-1 órára mert egyetem és munka mellett nincs időm ott fetrengeni egész nap mint öcsémnek.

Még ha az lenne hogy nem segítek neki míg az öcsém igen, meg is érteném. De ő se csinál semmit, a vásárlástól kezdve a kertig mindent elrendez a gondozónője, az öcsém csak kajálni jár fel hozzá.