Bunkó viselkedés ez tőlem, csak túlreagálom a dolgot?

Sziasztok. A helyzet az, hogy van egy 8 éves kisöcsém. Most, hogy nyári szünet van, én nem járok sok helyre, néha kimegyek a barátaimmal, de jobb szeretek a szobámban lenni, pihenni, olvasni vagy festeni (hobbijaimat csinálni, szeretnék most kicsit pihenni, mert jövőre gimi, és szeretném az utolsó olyan nyaramat kiélvezni, amikor nem diák munkázom).

A lényeg az lenne, hogy az két öcsém is itthon vannak, az egyikük nem sokat, mert ő táborokba jár, stb. Viszont a másik, akit fentebb említettem folyton itthon van, velem. Ez magában nem is lenne gond, csak hogy, az öcsém egyedül nincs el, vagyis nem tud egyedül játszani, vagy akármit csinálni, mivel amíg iskola volt neki, minden nap a kis barátaival játszott reggeltől estig, iskola után is. Így, amikor haza jött, már csak lefeküdt aludni szinte.

Viszont most, a barátai nagy része nincs itthon, mert nekik is dolgoznak a szüleik, szóval ők a nagymamájuknál vannak, vagy táborokba, ezért az öcsém egész nap csak a tv előtt ül, és engem nyaggat, hogy játsszak vele, csináljak neki kaját, csináljam ezt, csináljam azt.

Én játszok is vele, csinálok neki kaját az alkalmak többségében, de mint mondtam, ez nekem is nyári szünet, ami nem akarom, hogy arról szóljon, hogy én az öcsémet ugrálom körbe.

Másnap meg mindig megkapom tőle, hogy de én soha nem játszok vele, soha nem csinálok meg neki semmit.

Már a szüleimmel is próbáltam erről beszélni, de nem igazán érdekli őket, mondván, amikor ők gyerekek voltak, ők is ugyanígy "vigyáztak" a testvérükre.

Túlreagálom? Tudom, hogy mégis csak a testvérem, de ez nekem kicsit sok, néha már úgy érzem magam, mintha az anyja lennék, pedig nem igazán bírom a gyerekeket.

Mit kellene tennem? Bocsánat, ha hosszú voltam.