Szüleink anyagilag kompenzálják a bátyámat ha én többet keresek a munkahelyemen! Mi ütött beléjük?

" addig nekem csak szerencsém volt a “kattintgatós” melóval "

Nem a segítséggel van baj, hanem az ostoba érveikkel.

Szüleid elég szegényesen gondolkodnak.

A "kattintgatós melóhoz", hogy sikeres legyél és jól, legalábbis jobban keress, az eszed kell és a tehetséged. El sem tudják képzelni, hogy

mennyi munka, hogy milyen idegölő, fárasztó, ráadásul a sok ülés, kevés mozgás miatt egészségtelen foglalkozás.

A szülők általában a gyámoltalanabbat, a sikertelenebbet szokták segíteni.

Az egyik tehetségesebb, talpraesettebb, neki nincs rá szüksége, hogy külön gyámolítsák. Ha rá gondonak, nyugodtabbak. Örülnének, ha a másiknak

a sorsa is hasonló lenne, de hát nem úgy néz ki.

A másik, lehet, ügyetlenebb, de az is lehet, hogy lusta, akkor is segítik.

Ne sajnáld, ez ősi szülői ösztön.

Magyarázd meg nekik, hogy amit te dolgozol, nagyon komoly szellemi,

alkotó munka.

Feltételezem, hogy amikor te voltál a rosszabb kereső a testvérek között, akkor nem kaptál ugyanilyen tutujgató kompenzálást, "ne érezd magad sikertelennek" alapon.

Mint ahogy feltételezem azt is, hogy a keresetkülönbség ellenére önállóan nem lennének a normális létét bekorlátozó anyagi nehézségei a tesódnak - mert akkor természetes, hogy segítenek.

Jogos a frusztrációd, ha nem is tudsz vele mit kezdeni. Te keményen megdolgozol a teljesítményedért, neki meg az ölébe dobálják, hogy ne legyen kisebbrendűségi érzete, miközben semmit se tesz érte. Ennyi erővel neked is járhatna zsebpénz.