Kell egy gyereknek testvér?

Nincs testvérem, nem is hiányzott. A férjemnek voltak testvérei, nem tartották a kapcsolatot. Barátnőmnek három testvére van, kettővel évek óta nem beszél. Unokatestvéreim öten voltak, az ő kapcsolatuk nagyon szoros volt. Sajnos már csak ketten élnek. Szóval van ilyen is meg olyan is.

73N

Nekem nincs, szarrá untam magam, így ebből a szempontból jó lett volna ha lett volna kivel játszani, plussz szerintem nem lennék ilyem borzalmasan önző!

2 gyerekem van, pont ezért, hogy az első ne járjon így. 2,5 év van közöttük, imádják egymást (lány-fiú), nálunk ez a tökéletes korkülönbség!

A testvert nem a gyereknek szuljuk. Ez mar most rossz, ha a gyereknek akarsz szulni megegyet.

Az en szuleim rettenetesen felelotlenek voltak ilyen szempontbol. Ket ocsem van, mindkettot nekem kellett pesztralni allandoan. Nem volt szinte gyerekkorom. Mindig nekem kellett rajuk vigyazni, sokszor en vittem a kisebbet iskolaba, en hoztam. Egyszer megkerdezte valaki, hogy nem-e az en gyerekem. Az ovodaba is sokat jartam en erte, ott is megkerdezte par ovis tarsa, hogy az anyukaja vagyok-e. Otthon majdnem minden nap elmondta, hogy barcsak en lennek az anyukaja. A nagyobbik ocsemnek soha nem kellett semmiben reszt vennie, mindig mindent en csinaltam. 12 evesen egyedul voltam otthon a 10 es a 4 eves ocsemmel rendszeresen, de persze ezt titokban kellett tartani. Sehova nem tudtam menni toluk, mert mindig rajuk kellett vigyaznom es jatszanom veluk, stb. En megertem, hogy sokat dolgoztak akkoriban, de minek kellett akkor 3 gyereket szulni a semmire? Szinte magatol ertetodo volt, hogy nekem kell veluk foglalkozni. Engem nem zavart, hogy vannak testvereim, jo volt mindig leulni es dumalni veluk, amikor egyedul maradtunk. Persze koztunk is volt veszekedes, irigykedes, de ezeket mindig elsimitottuk.

Ehhez kepest amikor kiszakadtam a borzalmas csaladi korbol vegre, a testvereim ellenem fordultak. A nagyobbik szoba sem all velem, a legutobbi csaladi karacsonyon is az elso oraban ugy tett, mintha ott sem lennek. A kisebbik meg joszivu, meg minden, de eszebe nem jutott egyszer sem felhivni, vagy irni nekem, hogy hogy vagyok. Nagyon rosszul esik es sokat sirok emiatt, mert tenyleg szinte en neveltem fel oket.

Ugyhogy itt egy szemelyes tapasztalat arrol, amikor a gyereknek kell testver, nem a szulonek megegy gyerek. Barhogy alakulhat, a testvereimet en tartottam ossze, megis en lettem az, akit elfelejtenek.

"de úgy gondolom, hogy a testvérek közötti játék, az állandó kommunikáció és gyermekek közti konfliktusok (pontosabban azok kezelése) sokat segíthet a gyerekek felnőttkorban történő boldogulásában"

Ebben teljesen igazad van. Kivéve, ha a szülő kézi vezérléssel belenyúl ebbe, persze mindig ugyanazt a gyereket (általában a kisebbet) előnyös helyzetbe hozva. Nálunk ez volt végig (én vagyok az idősebb 6 évvel).

Nekem így már nem hiányzott a tesóm, a kapcsolat is szar lett közöttünk. Lényegében tökmindegy mindkettőnknek, hogy mi van a másikkal.

(N/38)