Egypetéjű ikrek esetén -hétköznapi tapasztalat szerint- milyen arányú és milyen lelki hasonlóságok és eltérések vannak?

Nálunk a családban vannak egypeztéjü ikrek.

Lelkileg nagyon hasonló az alapszisztémájuk, mindkettö elég érzékeny tipus, könnyen a szivére vesz mindent, a gondolkodásuk egyforma - ha az egyik valamit furcsán lát/gondol, a másiknak ugyanaz a hozzáállása. Ez alatt nem azt értem, hogy egymást utánozzzák, hanem egymástól teljesen függetlenül ugyanúgy reagálnak majdnem mindenre.

Különbség is van, az egyik határozottabb, a másik valamivel visszahúzódobb, illetve sok tulajdonság az egyiknél erösebb, mint a másiknál, de nem az egyik pozitívabb, a másik negatívabb, hanem csak a hangsúly tolódik el.

Bocs, közben eszembe jutott még egy érdekesség. Ök kezdettöl úgy lettek nevelve, hogy X meg Y, nem pedig egy ikerpár fele, tehát külön egyéniségként nöttek fel.

Az ízlésük igen hasonló volt mindig, de amíg otthon éltek, tudatosan más-más stílusban öltöztek, hogy ne tévesszék öket össze mások (ennek ellenére mindig keverte öket a legtöbb ember). Amikor elköltöztek otthonról, és teljesen más helyeken éltek, meglepö módon gyakorlatilag ugyanazokat a ruhaféléket vették maguknak, színben is, fazonban is, azóta a hajviseletük is teljesen azonos lett és még jobban hasonlítanak egymásra, mint amikor együtt éltek a szülöi házban.

Nálunk nem a szülök, hanem ök maguk akartak másként kinézni.

Igaz, hogy kezdettöl nem voltak "ikresen" öltöztetve, nem egyforma ruhákat kaptak már kicsiként sem.

Mi 48 éves egypetéjű ikrek vagyunk. Nővérem 2 perccel idősebb nálam. Szüleink kisgyerekként egyforma ruhába, egyforma frizurával öltöztettet minket, így sokszor nem tudták ki kicsoda. De csak külsőleg. Külsőleg tényleg egyformák voltunk. De a személyiségünk nem egyforma. Még a gondolkodásmódunk, ízlésünk sem egyforma. Én voltam inkább a "lázadó", a kotnyeles, a vadóc. Nővérem az okos, megfontolt, óvatos. Én gyerekként, tinédzserlányként sok ostobasságban benne voltam, és sokszor akartam kihasználni a hasonlóságunkat. Nővéremet mindig rátudtam venni, hogy menjen helyettem dolgozatot írni,( nem jártunk egyosztályban) vagy vegyen részt olyan eseményeken amin nekem kellett volna, de én nem akartam. Mindig segített, de utána mindig lelkiismeretfurdalása volt, hogy becsapunk pár embert. Olyan 16-17 évesen már megtudott különböztetni minket bárki, mert más lett a frizuránk, az öltözködési stílusunk. Nálunk csak az a különleges, hogy még ma is megérezzük ha a másik beteg, vagy baj éri. 23 éves voltam amikor külföldön nyaraltam, és baleset ért ( nem nagy dolog, kismotort béreltünk, és azzal borultunk fel. Horzsolás, és ijedtség volt csak) Nővérem megérezte, és amíg haza nem értem a nyaralásból addig a családot is kiidegelte, mert mondogatta nekik, hogy történt velem valami érzi. ( ugye akkor még nem volt mobil, se internet, csak képeslap küldés volt mint kapcsolatteremtés) Vagy amikor 30 évesek voltunk, akkor én lettem rosszul a munkahelyen, és tudtam, hogy nővéremmel valami történt. Nővérem nem tudta, hogy méhenkívüli terhessége volt, de rosszul lett, elájult.

Csak ez maradt meg. De bár ikrek vagyunk mégis másképp élünk, másképp alakult az életünk.

Még valamit. Nővérem mint írtam az okos, megfontolt, tanult ember, így ő felsőosztálybeliekhez tartozik. Gyönyörű medencés ház, magas beosztású munka stb- Én sem panaszkodom, de én inkább középosztálybeliekhez tartozom. Két külön világ, de mi testvérek még ma is imádjuk egymást. Tudom, hogy bármikor számíthatnék rá, ahogy ő is rám. Azt hiszem bátran kimondhatom, hogy 1 percet sem gondolkodnék ha a fél vesémet kéne neki adni, odaadnám ( pedig írtozom a vértől, tűtől ) Biztos vagyok benne, hogy nővérem is így gondolja.

Gimiben is volt egypetéjű lány ikerpár az osztályban, és a főiskolán is.

Ami nekem feltűnt, hogy mindkét esetben az egyikük volt a vezéregyéniség (vagányabb, és meg is védte a másikat, ha kellett). A másik pedig volt a szolídabb, jobb tanuló, szorgalmasabb, eminenske, de gyámoltalanabb. Általában a "vagányabb" az életképes volt a másik nélkül is. A másik viszont nemigen tudott létezni a tesó nélkül (pl. a főiskolás ikerpárból az egyik, amelyik a vezéregyéniség volt, az férjhez ment diploma után, és másik városba költözött. A szolidabb, csendesebb pedig (bár sokkal jobb állást kapott, jobb fizuval, ugye neki az eredményei is jobbak voltak, jobb céghez jutott be gyakorlatra), szóval ő meg nagyon összeroppant, amikor külön került a tesótól (komoly pszichés problémái lettek).

Nekem iker öcséim vannak. Már 24 évesek. Ők nagyon egyformák, és olyanok stílusra talán, mint a Weasley ikrek a Harry Potterből. Néha lefolytatom ugyanazt a beszélgetést velük külön-külön és tök ugyanazokat a válaszokat adják meg. Hasonló a szó használatuk, a stílusuk, a hanghordozásuk. Sokszor játszották el egymást, és szerintem édesanyánkon kívül szinte mindenkit be tudnak csapni, ha nem koncentrálok, engem is (én az orrformájukat szoktam nézni, egy leheletnyit eltér). Ők ezt az egészet szerintem a legnagyobb poénnak fogják fel, nem törekedtek soha arra, hogy igazán mások legyenek, és még mindig szórakoztatja őket a sok vicc, amit csak ikrekként tudnak megtenni (kiraknak egymásról új profilképet fbra, és várják, hogy feltűnik e bárkinek, randira elmennek egymás után, mentek már egymás munkahelyére, iskolában rengetegszer, apát cukkolják sokszor, hogy miközben beszél az egyikhez, helyet cserélnek, ha félre néz és várják, hogy feltűnik e neki, ilyesmi). Amióta született gyerekem, vele is folyamatosan játszanak.

Szóval ők amiben mások is, azt kifelé nem nagyon akarják mutatni, őket rettentően szórakoztatja, hogy egyformák.