Bátyám miért rám haragszik, mert vert apukánk?

Szerintem sem volt még képes feldolgozni. Valószínűleg úgy élte meg mint ha elárultad volna. Megértem az álláspontodat, hogy nem akartál felelősséget vállalni egy olyan dolog miatt, amiért nem járna ilyen következmény alap esetben. És őt is megértem, hogy benne ez nyomot hagyott. Viszont ennek az egész helyzetnek az elkövetője nem más mint az apukád. Te erről nem tehetsz.

Idővel talán , amikor már behegesedtek a sebei , majd keresni fog.

Ebben biztos vagyok.

24/F

#10,#11:+1 Annyi kiegészítéssel, hogy nem fog keresni. Hát nagy büdös lóƒaszt keresném én a testvéremet ilyen helyzetben, mert nem érdemli meg.

Én és öcsém közt is 3 év van (35 felettiek vagyunk). Amikor kicsi volt és "rossz" velem szemben, nekem nem volt szabad megvédeni vele szemben a határaimat (Ne bántsd a kissebbet! stb.). Ezután ő felbátorodott, csesztetett. Sosem voltunk közeli viszonyban. Segített lakásból-lakásba költözni, amit én is megtennék, néha műszaki kérdésekre válaszoltam. Mostanság 2-3 havonta van egy telefon, néha anyánknál találkozunk, plusz karácsony (apánk meghalt). Mindjárt nősül, 2 hónap és apa lesz. Ami ... kb. klassz.

Én annó csak segítettem neki, ő meg baszogatott, amivel ő lerombolta az önbizalmamat, és máig iszom a levét, sok pénzembe(!) és időmbe kerül kiköszörülni azt a csorbát, amit másra is költhetnék. Bocsánatot nem kért, nem mondta, hogy sajnálja. Jóvátétellel ő tartozik nekem, amiről természetesen tudom (és érzem is és már majdnem el is fogadtam), hogy ennyi idő után már mindenki szerint nem jár nekem (nem csak nem jut), illetve amikor ilyesfélére utaltam, akkor mindenki néz rám, mint a hülyére (kivéve a terapeutámat). Az élet igazságtalan, eddig is tudtam, de nem vágott ennyire az elevenembe. Most már érzem is, nem csak értem.

Kérdező: Ha javítani akarsz a viszonyotokon, akkor neked kell odamenni. Óvatosan, illedelmesen, kedvesen, akár térden csúszva(!). Hogy beszélni akarsz vele, és hogy nagyon sajnálod, (Egyébként olyan kisgyerekként velem is pont az történt volna, mint veled.).

Mivel a bátyád az ügyvédi kommunikációt szorgalmazza, közöttetek hatalmas szakadék van. Emiatt aligha hiszem, hogy terápiával vagy más módon ő lezárta volna a dolgot.

Az ügyvéd útján juttass el hozzá egy személyes levelet, amiben leírod, hogy 1. sajnálod, 2. miért történt, és te azt sajnálod, 3. írd le, mit és miért szeretnél vele.

A lakás árának felét kapja ő, a költségeket meg nyeld le!

Ha ez nem jár sikerrel, akkor: Kérdező, az Élet igazságtalan, sok dolog járni jár, de nem jut. Neki nem jutott nem-verés miattad, neked nem jut testvéri viszony.

Nehéz nagytestvérnek el lenni.:) Szinte mindenki átmegy azon, hogy féltékeny a kisebbre, mert neked kell okosabbnak lenni, vigyázni rá, segíteni, és igazságtalan, hogy vele elnézőbbek és jobban tutujgutják és elvette a figyelmet, ami addig csak neked járt... (A kistestvérségnek is megvannak a sérelmei, mint a neked miért nem szabad, meg miért nem vagy olyan erős, gyors, okos, ügyes, szóval sosem lehetsz első csak csellel vagy figyelemfelkeltéssel... de gondolom, ezeket ismered.)

Ez egy globális alap, mindenki végigcsinálja, nekem is van testvérem és újra látom ezeket a gyerekeimen.

Nektek emellé egy nagyon nehéz gyerekkor jutott, nagy batyuval, ami miatt simán kijárna a pár év pszichológus. Szerintem próbálj nyitni újra és újra néha a bátyád felé, ha épp valami alkalom nyílik rá. (Most egy tömör bocsánatkérő (csak az, ne mentegesd magad, akkor se ha persze okod lett volna rá) levél is jó ötlet). De ugyanakkor ha ő ezt nem tudja feldolgozni, az már nem a te felelősséged, csak biztosítsd, hogy ha egyszer másképp gondolja, te örülnél egy jobb testvéri kapcsolatnak.

Sokan sok jó érvet hoznak, miért az apád az igazi hibás, és miért érthető mégis, hogy a bátyádban feléd maradt tüske.

Én mégis javasolnék egy olyat, mint a 12-es. Mondd el a bátyádnak, mennyire sajnálod! Nagyjából így, ahogy ide leírtad, őszintén, emlékezve. Akkor is, ha utána ugyanúgy nem áll szóba veled, könnyebb lesz tőle a lelke.

A gyerekkori sérelmek nagyon mélyre nyúlnak. Egy gyerek nem tudja úgy átlátni, realizálni, mi miért történik, és az ilyen emlékeket nehéz helyretenni.

Nem számítanak az eltelt évek, a gyerekkori sérelemért kapott bocsánatkérésnek mindig van helye, mindig fontos. Akkor is számítana neki, ha már elengedte volna a haragot.

#14: +1 A terápia mindkettőtöknek el kell.

Más: Egyébként a gyerekkori leblokkolásod a konkrét esetben teljesen érthető, és szándékolatlan, és emiatt pont annyira vagy a bátyáddal szemben ártatlan/vétkes, mint a jeges úton a gázoló. Ha valakinek így elgázolnád a fiát (nem feltétlenül halálosan), mit tennél? A bátyádat elgázoltad (a jég az apátok volt).

#17 16os vagyok

Igen, elmondtam neki, de rendes választ sosem kaptam arra, hogy mivel érdemeltem ki. Félt, még kicsi volt, könnyebb volt elfordítani az arcát és nem látni mit okoz. Hiába mondja el, hogy sajnálja, attól még azt, hogy a szüleim hogy bántak velem, sokszor miatta, sosem fogom elfelejteni. Így 20 év után sem tudok úgy visszagondolni rá, hogy jól tette, ő így védte magát. TUdja ő is, hogy hibázott és elárult. Úgy érzem, hogy sosem számíthatnék rá igazán.