Haragszik rám, mert kisbabánk lesz. Hogy kezeljem ezt?

Irigy, és inkább nem vesz rólad tudomást.

Jobb amúgy, mintha kapnád az epés megjegyzéseket. Így mindkettőtöknek jobb; mert így te nem vagy szeme előtt; tehát nem irigykedik, ha elfelejt és nem lát; te pedig nem kapsz ilyen rosszmájú megjegyzéseket. Ezzel mindkettőtöket kímél így.

Beszéld meg vele, hogy ez így alakult, nem ellene van. Mondd meg neki, hogy szeretnéd, ha majd segítene a kisbaba mellett. Vagy mondd, hogy te csak unokatestvért szerettél volna az övének 😂😂

Őszinte beszélgetés kell nektek. Benne pedig erősítsd azt, hogy olyan férfi kell neki, aki majd jó apja lesz a gyerekeinek, illetve neki jó férje. Esetleg felhozhatod azt is, hogy örüljön, hogy nem szült az exének, mert most csonka családban kéne felnőnie a gyereknek, ami nem jó.

A testvéred reakciója teljesen érthető, csak persze ettől még nem szép. Ő most csalódott, elkeseredett, össze van zavarodva a jövőjét tekintve, irigy, önértékelési problémái is vannak és azért nem akar veled találkozni, beszélgetni, mert rossz érzés szembesülnie azzal, hogy az ő légvára összeomlott, miközben azt látja, hogy nálad fog megvalósulni az, amire ő évek óta vágyik. Ez tipikus testvér féltékenység, vegyítve a fentebb leírt problémákkal.

Talán segítene rajta, ha valaki idegen megértetné vele, az életben nem minden terv szerint alakul és a görcsös akarás sokszor pont ellenkező eredményt hoz. Az sem kizárt, hogy a barátjának pont ez nem tetszett és ezért hagyta ott. A gondolkodásán kellene változtatnia, akkor több öröme lehet az életben és nem lennének ilyen negatív érzései.

Ezen a helyzeten te igazán nem tudsz változtatni. A tapasztalatok alapján, ha egy nő vágyik családra és gyermekre, de nem adatik meg neki, akkor legyen bár a legnemesebb szívű, erre az egy dologra nagyon tud irigy lenni, és ez talán evolúciósan kódolva is van a nőkben. Ez nem felmentés a viselkedésére, csak szerintem tény. Neki kell helyretennie magában, hogy te nem előle vagy tőle vettél el családot és gyereket, és neki nem azért nincs, mert neked van.

Azt is érzem a soraid alapján, hogy megfelelési kényszere is lehet, nem anyukátokhoz vagy másokhoz kéne hasonlítania magát és az életútját.

A fentiekkel mind neki kell megbirkóznia, ha kell, segítséggel. Ha jó testvérek vagytok, akkor hamarosan erre maga is rá fog jönni és rendeződik a kapcsolat.

Úgy kell kezelned, hogy leülsz vel őszintén beszélgetni, hogy 1. Te sosem versenyeztél vele. 2. Nincs joga a helyzet miatt neheztelnie rád. Nem érted, de elfogadod, hogy feldúlt. 3. Magának kell feldolgoznia, és ha kéri, akkor segítesz neki benne.

A testvéred terveket szövögető, megfelelési mániás és tán idealista kis görcs. Volt/van egy képe magáról, aminek a körülmények miatt nem tudott megfelelni és ezt személyes kudarcnak éli meg (én is szoktam ilyeneket). Ennyi erővel amiatt is lehetne rád irígy, mert olyan a hajad színe, amilyent mindig is akart.

Ha ezoterikus lennék, ami rohadtul nem vagyok, akkor azt vallanám, hogy az ő feladata most a saját ideáljainak elengedése. Ha ebben nem tudtok megegyezni, akkor a helyzet terapeutáért kiált. Ott ez 3-5 alkalom alatt meg lehet oldani. Egyébként ez a tervezgetési mánia is terapeutáért kiált. Önmagában a tervezgetés jó, de az, hogy ennyire megzuhan 23 évesen, az már baj. Korai még házasodni akkor.

Öcsémnek elsőre lett meg a jogosítvény, nekem 8.-ra Kettőnk közül őt zavarta, hogy meglett végre nekem is. Öcsém 3 évvel fiatalabb, mégis ideges volt, hogy hamarabb lett diplomám.

Teljesen megértem mi zajlik most a testvéredben.

Nekem a testvérem nem is akart gyereket. Mi a férjemmel majdnem egy éve próbálkoztunk. Sehogy nem akart sikerülni. Aztán tesóm egyszercsak a semmiből bejelentette hogy ő bizony terhes. Azt se tudtuk hogy próbálkoznak vagy valami. De mint kiderült megbeszélték és úgy döntöttek csak kéne egy gyereke és 2 hónap alatt sikerült is.

Nem irigy voltam. Vagyis hát.... Nem tudom. Csak azt tudom hogy aznap sírva aludtam el. Nem tudtam megértenie hogy nekünk miért nem akar sikerülni. Ő meg nem is akart és mégis. Szerencsére mi nem olyan sűrűn találkozunk ()