Hogyan értetnétek meg vele, hogy segítsen magán, mert bajba fog kerülni, mert nem akarom befogadni?

Testvérem 40 éves elmúlt, és még mindig anyám tartja el. Előtte a nagymamám. Odaköltözött hozzá még huszonévesen, mert nagyobb városban élt, és vele lakott, amíg el nem hunyt. Akkoriban még dolgozgatott, de nem keresett sokat, de akár abból is tehetett volna félre, hisz sem kajára, sem lakhatásra nem kellett költenie. De mindig mindent felélt. Utána odaköltözött a nagynénémékhez, mert akkoriban apám nagybeteg volt, és nyilván nem akart hazajönni segíteni. Amikor apám is elhunyt, akkor jött anyám, ennek most már lassan tíz éve. Eddig ez a legdurvább időszak, mert ez idő alatt, az alkalmankénti közmunkát leszámítva semmit nem dolgozott. Anyám tartja el, a segélye a dohányáruja 2/3-ra elég kb, aztán kifújt. Anyám nem vágja hogy lenyúlja, olykor kocsmázni jár, sportmeccsekre, és napi egy doboz cigi, mellette vannak rendszeres gyógyszerek is, amiket szednie kell. És úgy jár-kel otthon, mint a királynő, semmit nem csinál, ha anyám szól érte, akkor "belém áll". Ennyi a reakciója. Legfőbb programja a kajálás, a szükségletek, dohányzás, és a tv nézés. És a minden napi boltba járás! Minden nap el kell mennie valami nasiért, vagy apró vackokért, így veri el a pénzt. Teljes ösztönlény, ezeken felül semmi nem érdekli, ezek körül forog a napja, és sajnos elég alpári és magára nézve igénytelen is. :( Azt a részt értem, hogy anyám nem állt sarkára, és most rajtunk a sor. Tartunk tőle, hogy az első útja teljesen természetesen hozzánk fog vezetni, ha anyám elmegy, hogy nem lesz hová mennie, mert a lakást ahol él, nem fogja tudni fenntartani. Ha eladjuk a lakást, akkor egy darabig lesz pénze, de simán elveri majd, szóval ha nem is egyből, de jönni fog jönni a dolog. De az is lehet egyből, mert még életében nem főzött magára, és még egy mosógépet sem indított el, szóval lehet hogy kapásból hiányozna neki a kiszolgálás. Szegény anyám nem jön ki a pénzéből azóta, és ez évről évre egyre durvább, pedig ketten gazdálkodnak kb. 225 ezer forintból, ami szerintem nem annyira gáz, de van hogy a hó második felétől már szűkölködnek. Igen, ebben anyu is hibás, és nem tudjuk felnyitni a szemét sajnos. Panaszkodni tud, de cselekedni nem. Átlag életet élünk, gyerekek, ház, munka... és több okból nagyon nem fér bele, hogy együtt éljek a tesómmal, csak a lelkiismeretem nem tudom hogy hagyja majd ha utcára kerül. Egyrészt nem tudnánk eltartani, mellette mi is hónapról hónapra élnénk, valószínűleg tönkre vágná a házasságom, hisz dolgozhatna, de el kellene tartanom egy felnőtt "gyereket", öntörvényű antiszociális viselkedése elviselhetetlen. Olyan ember, akinek már természetes, hogy semmiért nem kell felelősséget vállalni, csak kinyújtani a tenyerét, leülni az asztalhoz, hogy akkor mi az ebéd, és felállni onnan, és kimenni dohányozni. A tányérját nem képes maga után kérés nélkül eltakarítani. Gyakorlatilag szállodáztatnánk ingyen. A gyerekeimnek nagyon rossz példa lenne. Ezt mind oda kellene mondanom neki tudom. És még eddig nem ment. Ebben kérek segítséget, hogy kezdjek bele. Most már évek óta ezen rágódok, és nem akarom megvárni a napot, mikor anyukám már nem lesz. Valakinek hasonló történet, tapasztalat?