Szerintetek jogos, hogy nem akarom befogadni az anyóst, vagy nagyon szívtelen lennék?

Ha csak párod, de nem a férjed, akkor anyósod sincs. Ebben az esetben a párod dönti el, hogy ki lakhat a saját házrészében, nem te.

Ha ennyire nem akarsz a mamával együtt élni, és nem tudtok közös nevezőre jutni, akkor ebbe a kapcsolatba ne vállalj gyereket!

Kezdeném ezzel:

"A baj az, hogy a lakás a párommal kettőnk tulajdonába van (50-50%). "

Ez nem baj, hanem jó!

Egyébként pedig nincs ezen mit eldönteni, mert itt nem az anyós a hibás (vajon miért sejtem azt, hogy nem is vagytok férj-feleség? Tehát akkor még anyós sem.), hanem a párod, mivel megmondta, hogy oda fog költözni és kész! Itt nem az anyóst kell szidni.

"A párom úgy gondolja, hogy egyértelmű, hogy hozzánk költözik, nehogy már szegénynek egyedül keljen laknia, szerintem viszont egyértelmű, hogy nem. "

Ez után nem tudom, hogy miért az anyósod a hibás bármiben is???

Naná, hogy ő úgy gondolja, hogy örök életében ott fog lakni, HISZEN felajánlotta neki a fia!!

A fiának pedig egyértelmű, hogy az anyjának fog segíteni. Ugye ezt te sem gondoltad komolyan, hogy mama menjen amerre lát? Ilyenkor egy jobb érzésű lánya/fia azt mondja, hogy lakjon náluk, hiszen van is hely, és ez a normális.

Elhiszem, hogy neked ez nem tetszik, de te sem mondanád az anyádnak, ha nem tudna hova menni lakni, hogy menjen a híd alá igaz???

Ha meg lenne rá anyagi keret, akkor meg semmi probléma.

Akkor nyilván nem mondta volna azt a fia, hogy menjen hozzátok.

Neked ez nem evidens?