Szerintetek jogos, hogy nem akarom befogadni az anyóst, vagy nagyon szívtelen lennék?
A párom anyja elvált, a jelenlegi párjánál lakott, aki jóval idősebb volt nála, és most meghalt. A házát a gyerekei öröklik és az anyós nem maradhat ott, de adtak neki bőven időt, amíg talál valami mást, nem rakták ki az utcára. A párom úgy gondolja, hogy egyértelmű, hogy hozzánk költözik, nehogy már szegénynek egyedül keljen laknia, szerintem viszont egyértelmű, hogy nem.
Ő nem átmenetileg akar idejönni, hanem végleg. És igaz, hogy van plusz 1 szabad szoba, de szeretnénk gyereket is, és az majd az övé lesz. Egyszerűen képtelen lennék az anyóssal együtt lakni, a hideg kiráz, ha belegondolok, hogy rendezkedik össze vissza, meg beleszól mindenbe. Hétvégente látni is kész kínszenvedés. És egyébként meg úgy gondolom, hogy egy 50 éves dolgozó nő simán ellehet egyedül egy albérletbe, ennyi évesen még új életet is kezdhet, miért kéne neki hozzánk költözni??
A baj az, hogy a lakás a párommal kettőnk tulajdonába van (50-50%). Most akkor ki dönti el, hogy idejöhet-e vagy sem?
Bennem felmerült azért az a kérdés, hogy az "anyós" hol lakott azelőtt, míg ezzel a férfivel nem találkozott?
Ha eladta a lakását, annak az ára kié lett?
- Ha a fiának adta és abból vette vagy vettétek a lakást, akkor ÁTMENETILEG be kell fogadjátok, de nem életfogytiglan.
Bár, mivel nem teszik ki az örökösök, míg nem talál megoldást, akkor tessék, keressetek neki valami olcsó házat. (Pest megyében 2-3 millióért jó kis parasztházakat lehet kapni)
Lehet felvenni hitelt és lehet fizetni, ha ti kaptátok a pénzét!
- ha viszont a elhunyt pasinak adta, akkor az elhelyezése az örökösök gondja legyen.
Ha viszont a kapcsolata előtt semmije nem volt, csak albérlet, akkor tessék szépen ott folytatni, nem 50 évesen mások nyakára menni.
Egy 50 éves nő még javában az élete közepén van, még aktívan dolgozik, még simán pasizik, önálló életének kell lennie!
Nem is értem!
Persze, hogy nem érted, mert nincs empátia benned. A kettővel előttienk igazat adok, ki akar gyászolni egyedül akárhol?? Ahol nem is szólhat senkihez.. Ilyenkor a család mellette kell, hogy álljon, és meg sem fordulna a fejemben, hogy magára hagyom.
Egyébként pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy a FIA ötlete volt, hogy oda menjen, és ezzel a mama teljesen természetes módon csak él a lehetőségével.
De neked is igazad van előző, ugyanezen kérdések bennem is felmerültek, illetve vannak olcsóbb lakhatási formák is.
De amíg kérdezőt nem hallottuk nyilatkozni, mi hiába jövünk itt össze bölcsek 5-en, úgy sem tudunk semmit...
Ő pedig nem nyilatkozik. Így segítsünk neki.
Szerintem is érdemes tisztázni, hogy valóban örökre gondolják-e. Lehet hogy csak addig, amíg kicsit rendbe jön lelkileg. Elvesztette a társát, gondolom nem könnyű most neki. Ráadásul karácsony, újév. Megértem, hogy nem szeretne egyedül lenni.
Hosszabb időre én sem fogadnám be. Ezt már előre meg kell beszélni, hogy márpedig februárban elkezd albérletet keresni és májusban legkésőbb költözik (vagy bármi).
És persze az anyagi részét és a szabályokat is: nem mehet be a ti szobátokba, hogy lesz a főzés, bevásárlás.
Nem az a legnagyobb kérdés, hogy együtt vagy külön! Hanem az, hogy a mamának van-e önálló jövedelme, amiből fenn tud tartani egy albérletet, tudja fizetni a rezsit és meg is tud élni? Ha nincs az albérletben mosógép, hűtő, porszívó, mikró, meg tudja-e venni? Vannak-e háztartási eszközei?
Egy személyre főzni nagyon gazdaságtalan, a hozatott étel nagyon drága és nem is jó. De a rezsi egy személyre alig kevesebb, mintha többen laknak a lakásban.
Tehát a különlét sok felesleges kiadással jár.
Ha nincs munkahelye, 50 évesen nem fog állást találni, vagy csak olyan kevés pénzért, amiből lehetetlen megélni.
Azért egy 50 éves nőt ne "mamázzunk" már, különösen, hogy még unoka sincs.
Én már túl vagyok azon a koron, de el nem tudtam volna képzelni, hogy a fiam és a menyem háztartásába menjek 50 évesen, második asszonyként.
Pedig volt, hogy én is gyászoltam, de a gyászomat nem egyedül kellett megélnem, megoszthattam a családommal, barátaimmal, anélkül, hogy beköltöztem volna bármelyikhez is.
Itt teljesen egyértelmű, hogy nem ideiglenes megoldásról van szó, nem kell pánikszerűen megoldaniuk a problémát, mert hagytak időt az örökösök a dolgok végleges rendezésére.
Csakhogy a fia VÉGLEGES MEGOLDÁSKÉNT azt bírta kitalálni, hogy az anyja költözzön hozzájuk és az rábólintott.
Tessenek figyelmesen elolvasni a kérdést!
Azért nagyon kíváncsi lennék rá, hogyha azok akik itt szapulják a kérdezőt kerülnének abba a helyzetbe, hogy egy kis lakásba a nyakukra költözne az 50 éves "anyós", - aki lehet, hogy túléli őket - mennyire lennének boldogok?
De főleg mennyire tapsolnának, ha mindezt a párjuk a saját egyedi döntése alapján, hatalmi szóval, erőszakkal akarja keresztülvinni.
Kérdező, ha mégis ebbe a helyzetbe kényszerülnél, hagyd a fenébe ezt a pasit, legyen boldog az anyjával.
Normális nőt, ilyen feltételekkel úgysem fog találni!
... egyébként, honnan vesszük, hogy a kérdező a "meny"?
Lehet, hogy "vő"!
Sehol nem derül ki a kérdező neme.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!