Anyám azt várná, hogy támogassam a húgomat, mert hogy nekem úgyis jól megy. Igaza van?
14 év van köztünk, én nagyon jól keresek, de nincs még lakásom, autóm pl. A vőlegényemmel az esküvőnkre teszünk félre, meg lakásra gyűjtünk, tehát megvan a helye a pénznek.
Anyám vérszemet kapott, hogy akkor most már én megvehetek drágább holmikat a húgomnak, mondván nekem "úgyis telik rá". Ha szülinap vagy karácsony van, azt nézi, mekkora értékben veszünk neki ajándékot, sőt, megmondja, mit vegyünk neki és azt is hozzáteszi, hogy "kettőtöknek ez nem teher".
Volt, hogy megkérdeztem húgomat a telefonban, hogy mit szeretne szülinapjára és anyám rávágta helyette, hogy "okosórát kér". Vagy például lecseréltem a laptopomat és eladtam a régit, de anyám megjegyzést tett, hogy miért nem adtam oda azt a húgomnak inkább.
Megmondom őszintén, szeretem a húgomat, de nem én (mi) vagyunk a szülei. Így is mindig próbálok kitenni magamért, ha róla van szó, de azért van egy határ. Nincs lakásom, nincs kocsim, arra gyűjtök, hogy egyszer lehessen saját gyerekem, eközben más gyereknek vegyem a drága cuccokat?
Már gondolkodtam, hogy megmondom anyámnak, hogy ne ossza be a pénzünket. Mit gondoltok erről? Ti beszélnétek vele vagy megvennétek, amit ti gondoltok és elengednétek a megjegyzéseit a fületek mellett?
Én ilyet soha nem kérnék a gyerekemtől! Nem ő szülte a kistesót, nem feladatod az ő eltartása.
Nyilván egy szülinapra, névnapra, Karácsonyra veszel neki ajándékot - ez természetes.
Talán még akkor is elvárható lenne egy kis "besegítés", ha pl. a szüleid átmeneti munkanélkülisége, v. más miatt valós nehéz körülményekben lennének.
No de egy okosóra marhára nem alapszükséglet egy ált. iskolás lánynak...
Nincs igaza, mert a gyereket nem neked szülte, hanem magának.
Ha a húgodnak van rendes étele, tanszere, ruhája stb., akkor esetleg egy magánórába, szakkörbe beszállnék anyagilag, ha én olyant kaptam ÉS ez nekik most nem lenne megengedhető. Különben nem.
A legkisebb konfliktussal az jár, ha elengeded a füled mellett. Azonban én nem bírnám megállni, és beszélnék vele, hogy az én pénzemet ne ossza be.
Tanítsd meg halászni, ha jót akarsz, ne halat adj neki.
A szüleimnek meg nem hagynám, hogy beleszóljon abba, mire költöm a megkeresett pénzemet. Pláne nem másvalaki luxusára.
Azt hozzátenném, hogy engem egyedül nevelt anyám, a húgomnak meg már ugye ott van anya-apa. Az apja jól keres, anyám is dolgozik, tehát sokkal magasabb életszínvonalon élnek, mint amilyen valaha is volt nekünk gyerekkoromban bármikor.
Az tény, hogy a vőlegényemmel ketten együtt több pénzből élünk, mint ők hárman, de attól még nem nélkülöznek. Anyám ezt is a fejemhez vágja gyakran egyébként.
Pont hogy én nem járhattam soha semmilyen különórára gyerekként, csak ha ingyen volt. Nem volt autó, kisiskolás koromtól kezdve buszoztam, húgomat még az 5 percre lévő iskolába is elviszik mindennap.
Megemlítettem anyunak az okosóra kapcsán, hogy minek egy ennyi idős gyereknek, erre az volt a válasz, hogy mert a barátnőjének is van és szegény rosszul érzi magát...
A lelkizsarolást egyébként szeretettel alkalmazza, bár nem mintha meghatna. Inkább csak zavar, hogy feljogosítva érzi magát ilyen kérésekre.
Azért egy gyereknek való okosórába nem kell belerokkanni, mert már 2500Ft-ért is kapható:
Neki nem kell mérni a vérnyomását, a szívritmusát, vagy az inzulin mértékére és beadására figyelmeztetni, tehát a legegyszerűbb is megfelel. De mér 5000-ért kapsz komolyabbat.
Ettől függetlenül anyádat állítsd le, mert nagyon gusztustalan a tendencia, amit folytat!
Nem kellene (kellett volna) beszámolni az anyagi helyzetetekről. Persze ezt utólag elég nehéz korrigálni, de mondhatod azt, hogy a lakásvétel miatt van a bankkal egy szerződésed, ahova a fizetésed nagy része elmegy, jelentősen csökkent a szabadon felhasználható kereted. Vagy szimplán csak közlöd, hogy lakásra gyűjtesz, magad osztod be a pénzed. Megmondod, hogy max pl. 5000 Ft-ért tudsz venni ajándékot. És ezt be is tartod.
Ezután viszont az összes megjegyzését elengedném a fülem mellett.
Nincs igaza. Édesanyád olyanokra kér meg amit neked alapból vissza kéne utasítanod. Nagyrészt ő a hibás. Kisrészt meg te. Neked kellett volna az elején leállítani őt.
Javaslom: ha finoman nem megy akkor durván közöld vele, hogy a hugodnak alkalmanként (szülinap, névnap, karacsony) 5 ezer forintért veszel ajándékot. Ne avasd be a szüleidet a pénzügyeidbe, vagy mondj kevesebbet!
Beszélni kell vele, de ahogy nézem mindenképp sértődés lesz, mert akkor meg azt mondja, hogy zsugori vagy.
Az ajándék lényege, hogy szeretetből adod, nem az, hogy mennyibe került. Mondd meg anyádnak, hogy ti is pénzből éltek, és te sem okosórákat veszel huzamban, hanem építed a jövőd. Ha nem tetszik neki, sajnos ez van, de nem engednék belőle, mert azért ez szerintem gáz. Semmi joga követelőzni, főleg drága dolgokat nem.
Pl. nálunk is a nővérem jóval idősebb, sose vetettünk meg vele semmit, én kerestem meg magamnak a pénzt ha valami drágább kellett.
Ha ez így megy életed végéig támogathatod a húgod, aki nem fog semmit adni, de mindent elvár majd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!