Új testvért választott magának és még én vagyok a rosszfej?

A bátyám 15 évvel ezelőtt talált egy legjobb barátot akit azóta testvérré emelt. Velem nem tartja a kapcsolatot, lenéz engem mert más társadalmi rangban vagyok. Ők budapesti managerek lettek, én vidéki gyári munkás vagyok. Nekik az a napi gondjuk hogy van-e szabad asztal xy luxusétteremben (tényleg volt ilyen), nekem hogy lesz-e étel az asztalomon. Más világ a kettő.

Szüleink “kimaradnak” ebből a szavaikat idézve, mert annyira különbözőek vagyunk. Szóval ezt a barátját hívja testvérének, a budapesti választott környezete valóban azt hiszi hogy ő az neki! Hogy a féltestvére. Mondok példákat: amikor lett barátnője, arról én 2 év után értesültem, a barátjának vitte el bemutatni. A szülői bemutatásnál is meghívta a szüleinkhez azt a srácot, engem meg nem! Az eljegyzésről nem tudtam, a bulin sem voltam meghívott! Az esküvőről sem tudtam, nem kaptam meghívót! Szüleink mondták hogy menjek el velük színházba, öltözzek fel öltönybe, majd a városházán kötöttünk ki a házassági szertartáson. A lány és családja elment mellettem! A lagziba nem voltam meghívva. A szüleinkkel összevesztem, de ők azt mondták hogy szégyen lett volna ha nem vagyok ott a saját testvérem esküvőjén és tudták hogy mivel nem kaptam meghívót, így nem mennék el magamtól! Természetesen az “új testvére” volt a tanú.

Azóta eltelt 3 év, a csajt a mai napig nem ismerem, nem lettem bemutatva. Februárban értesültem véletlenül hogy megszülettek az ikreik már januárban! Azóta volt már keresztelő is ahol az új testvér a keresztapa.

És nekem mondják a szüleim hogy illene elmennem gratulálni! De miért ha nekem nem is szólt senki, nem is tudok róla elvileg? A csajnak se lettem bemutatva! Szerintem lehet hogy ő is a testvérének hiszi azt az idegent! Minden családi ünnepségen ottvan! Karácsonykor már 10 éve nem jövünk össze, minden ünnep külön van tartva. Ő megy 24-25, én 26-27-én.

Az okot nem mondja meg a mai napig senki! “Más világ vagytok, mintha nem is testvérek lennétek” ennyit tudok. Más magyarázatot nem kapok. Már veszekedtem, ordítottam, de mást nem mondanak, csak ezt hogy van úgy, hogy két ember nem kompatibilis. A bátyám velem nem áll szóba, az utcán elmegy mellettem! Kiindulópont nem volt! Én középiskolába mentem, ő akkor egyetemre külföldre. Haza se jött, 4 évig az USA-ban volt. Amikor hazajött én már dolgoztam egy gyárban, ő meg egyenesen Budapestre költözött. Így elmentünk egymás mellett. Amíg kint volt, velem nem tartotta a kapcsolatot, mert akkoriban ez drága mulatság volt (15 éve), nálunk internet sem volt akkoriban. Elmentem párszor a helyi könyvtárba, csináltam Skypeot de nem nagyon akart velem beszélni, így nem eröltettem.

Olvastam hasonló sztorit már többet is, kiváncsi lennék az ő véleményükre is ha idetalálnak.