Új testvért választott magának és még én vagyok a rosszfej?
A bátyám 15 évvel ezelőtt talált egy legjobb barátot akit azóta testvérré emelt. Velem nem tartja a kapcsolatot, lenéz engem mert más társadalmi rangban vagyok. Ők budapesti managerek lettek, én vidéki gyári munkás vagyok. Nekik az a napi gondjuk hogy van-e szabad asztal xy luxusétteremben (tényleg volt ilyen), nekem hogy lesz-e étel az asztalomon. Más világ a kettő.
Szüleink “kimaradnak” ebből a szavaikat idézve, mert annyira különbözőek vagyunk. Szóval ezt a barátját hívja testvérének, a budapesti választott környezete valóban azt hiszi hogy ő az neki! Hogy a féltestvére. Mondok példákat: amikor lett barátnője, arról én 2 év után értesültem, a barátjának vitte el bemutatni. A szülői bemutatásnál is meghívta a szüleinkhez azt a srácot, engem meg nem! Az eljegyzésről nem tudtam, a bulin sem voltam meghívott! Az esküvőről sem tudtam, nem kaptam meghívót! Szüleink mondták hogy menjek el velük színházba, öltözzek fel öltönybe, majd a városházán kötöttünk ki a házassági szertartáson. A lány és családja elment mellettem! A lagziba nem voltam meghívva. A szüleinkkel összevesztem, de ők azt mondták hogy szégyen lett volna ha nem vagyok ott a saját testvérem esküvőjén és tudták hogy mivel nem kaptam meghívót, így nem mennék el magamtól! Természetesen az “új testvére” volt a tanú.
Azóta eltelt 3 év, a csajt a mai napig nem ismerem, nem lettem bemutatva. Februárban értesültem véletlenül hogy megszülettek az ikreik már januárban! Azóta volt már keresztelő is ahol az új testvér a keresztapa.
És nekem mondják a szüleim hogy illene elmennem gratulálni! De miért ha nekem nem is szólt senki, nem is tudok róla elvileg? A csajnak se lettem bemutatva! Szerintem lehet hogy ő is a testvérének hiszi azt az idegent! Minden családi ünnepségen ottvan! Karácsonykor már 10 éve nem jövünk össze, minden ünnep külön van tartva. Ő megy 24-25, én 26-27-én.
Az okot nem mondja meg a mai napig senki! “Más világ vagytok, mintha nem is testvérek lennétek” ennyit tudok. Más magyarázatot nem kapok. Már veszekedtem, ordítottam, de mást nem mondanak, csak ezt hogy van úgy, hogy két ember nem kompatibilis. A bátyám velem nem áll szóba, az utcán elmegy mellettem! Kiindulópont nem volt! Én középiskolába mentem, ő akkor egyetemre külföldre. Haza se jött, 4 évig az USA-ban volt. Amikor hazajött én már dolgoztam egy gyárban, ő meg egyenesen Budapestre költözött. Így elmentünk egymás mellett. Amíg kint volt, velem nem tartotta a kapcsolatot, mert akkoriban ez drága mulatság volt (15 éve), nálunk internet sem volt akkoriban. Elmentem párszor a helyi könyvtárba, csináltam Skypeot de nem nagyon akart velem beszélni, így nem eröltettem.
Olvastam hasonló sztorit már többet is, kiváncsi lennék az ő véleményükre is ha idetalálnak.
2; mindig egy boldog családot képzeltem el magam körül. Én úgy is tettem hogy megfeleljek annak. Ezért erölködök, én szeretnék egy igazi testvért.
3; volt ilyen gondolatom is, mert a bátyámnak évekig nem volt nője és azzal a baráttal ment mindenhova. Aztán lett nője évek után mindkettőnek.
4; szüleink mindig odavoltak érte, ő a csodagyerek aki Amerikában diplomázott és a nagy manager. Mindig így volt. Haza nem állíthatok csak be, azt nem szeretik a szüleim, meg kulcsom sincsen. Előre szólni kell nekik és mondják mikor jó nekik. Az esküvőn nem mertem pattogni, féltem hogy én leszek aki jelenetet rendez és bajba kerül még. Nem tudok a csajjal beszélni, a keresztnevén kívül mást nem tudok, a közösségi oldalakon meg tiltólistára tettek rég, nem is látom őket. Az örökbefogadás lehetséges, mert mindig másodrangúnak kezeltek és külsőleg se hasonlítok.
5; ha ezt meglépem a szüleimmel is “szakítanom” kéne, mert ők együtt működnek.
6; hát nagyon furcsa, de mára mindkettőjüknek van felesége és gyerekeik.
8; valami van, a szüleink hibásak ez 100%. Nem akarok család nélkül maradni, félek egyedül maradni az életben. Ha felrúgnék mindent, teljesen magányos lennék, egy kitaszított lúzer. Mindig álmodtam egy boldog családról ahol a testvérek öleléssel üdvözlik egymást, mint a filmekben :(
9; de akkor a négy gyerek és a feleségek? Ekkora álcát nehezen képzelek el, túl hollywoodi lenne. Alkoholt nem iszok és kábítót se használtam sose! Szegény vagyok, kínaiból öltözök meg néha c&a-ból, de nem hiszem hogy ez számít. Akkor megy el a legjobban mellettem ha a pesti társaságával van, a feleségével vagy Pesten. Ha ketten összefutunk a szülőhelyünkön annyit szokott odamondani hogy csáó, de nem áll meg.
10; igen igazatok van, de a szüleimet is el kell engedni akkor. Ők rágják a fülemet, hogy köszöntsd fel a születésnapján, menj el hozzájuk gratulálni az ikrekhez, vigyél ajándékot. Úgy állítanak be mintha én lennék a hibás. Nem tudom hogyan mennék oda ajándékkal, ha senki nem is szólt hogy gyerekei vannak, úgy tudtam meg másoktól. Most így kéne odamennem?
válasza: válasza:Kérdező, te normális vagy.
A "testvéred"-del is baj van, de főleg a szüleiddel, mert ők hagyták elfajulni a dolgot, és a "színházba" hívásoddal is mutatták, hogy a látszat az fontos, az őszinteség hem. Tényleg esélyes, hogy biszex a tesód, és erről az asszonyka sem tud, vagy ő a megvásárolt "szakáll" (homoszexuális férfi sztár álfelesége az 1930-1950-es években Hollywoodban). Ha ennyire nem tartja veled a kapcsolatot (Külön karácsony!? Egek, és sem bírom mindig az öcsémet, de ez, a gyerekek születése előtt nonszensz.) valami nagyon régi, nagyon mély ellenszenv van benne, pl. az örökbefogadásod által elrabolt szülői figyelem.
Elsősorban a szüleiteket kell megkérdezned. Nekik tudniuk kell az okot, akkor is, ha eddig maguk előtt is elhazudták. Én addig kérdezném őket, amíg ha kell, bőgve, de elmondanák az igazat. Ezután vagy - ha nem sikerül ehelyett - én meglátogatnám a "testvéremet", hogy ugyan mondaná már el, hogy mi a baja, hátha ki tudom javítani.
Ha ez sikertelen, akkor viszont örökre felejtsd el, ha kell, ehhez vegyél igénybe pszichoterápiát!
válasza: válasza:Hé, #12-t miért húzták le? Abszolút hatékony megoldást kínált. Kibújna a szög a zsákból. Elválna a sz@r a májtól.
Kérdező, nem értem, mitől vagy befosva, mert érzelmileg az ilyen szülő többet árt, mint valaha egyszer használni tud. Szerezz helyettük barátokat, barátnőt, majd párt, és lesz családod. Az amid most van, az egy jéghegy, ahonnan bottal löködnek el, de te kapadzkodsz.
Én kiborítanám a bilit karácsonykor!
válasza:Én meghallgatnám a testvéredet is, mert ez így nem igazán hihető. Te soha semmit nem tettél, hogy így elhidegültetek egymástól?? Nem voltál féltékeny, irigy, hogy vártad haza, amikor 4 év után hazatért? Tudtára adtad, hogy hiányzik, hogy várod vissza? 4-5 év lehet közöttetek a korkülönbség, az nem sok. Nem volt közös témátok? Nem volt közös baráti kör? Gyerekkorotokban sem játszottatok együtt soha? Nem létezik!
Lehet, hogy kissé fennhordja a bátyád az orrát, de ha te olyan kedves, jófej, családszerető testvér vagy, nem fog megtagadni, itt más bajok is vannak.
Vannak melós ismerőseim, akik mindegyike irigykedik a többet elért testvérére. Panaszkodik, árad belőle a keserűség, közben semmit nem tesz, hogy előrébb jusson és a másiktól is sajnálja a sikereket. Te nem ilyen vagy véletlenül? Nem vagy/voltál számára túl kellemetlen? Normális családban az ember a testvérét nem fogja megtagadni, csak ha nyomós oka van rá.
16; nem voltam irigy. Soha nem játszottunk együtt, 5 évvel idősebb. Ő Budapesten járt általánosba is, Apánknak ott volt az irodája és együtt mentek minden nap, majd este 5-6-ra értek haza. Utána elvonult a saját szobájába, nem volt közös téma. Közös családi programok nálunk nem nagyon voltak, soha nem mentünk kb sehova együtt, “két gyerekkel nehéz”. Úgy zajlott hogy Apánk őt vitte focimeccsre amit én nem szerettem (ezt belém beszélték, igazából nagyon vágytam hogy egyszer engem is elvigyen egy meccsre) én meg mentem Anyánkkal a nagyszülőkhöz. Hétvégén-szünidőben mindenki a saját barátaival volt. Én néha próbáltam bekerülni közéjük, de 13 évesek nem bandáznak egy 8 évessel. És így tovább. Középiskolába is Pesten járt, bentlakásosban. Egy évet Angliában volt. Utána irány az USA. Haza már a szülői házba nem jött, rögtön albérletbe ment a haverokkal. Akkor már én se laktam otthon. Kerestem de valahogy félresiklott a dolog, nem találkoztunk, nem beszéltünk. Néha hívtam de nem tudta felvenni, aztán nem hívott vissza. Valahogy soha nem volt olyan otthonülős, együtt evős, filmnézős a családunk. Nem tudok alkalmat mondani a közös étkezésekre. Mindenki akkor evett amikor megéhezett, külön, nem volt “kész a vacsora, asztalhoz”. Ilyen szempontból önálló lettem, mert volt hogy 9 évesen 19-kor lementem a szobámból, mindenhol sötét, elmentek aludni mind szó nélkül és megvacsoráztam egyedül. Gyakran volt ilyesmi, nem volt szokás szólni hogy elalvás, fektetés, azt csináltunk amit akartunk. Szüleink jöttek-mentek a városban.
Nem vagyok irigy! Tudom hogy én nem tanultam jól, magamnak köszönhetek mindent. Azért fejlődök, haladok, de az ő életére nem vágyok és nem irigylem! Bármilyen hihetetlen is, nem mindenkinek a pénz körül forog az élete.
válasza:Kérdező!
Ezt te egyszer már kiírtad ugye??
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!