Mással is volt ez így?

Általában ők hívnak telón, vagy Te hívod őket?

Nálam hasonlóan volt, mint nálad, de ennek az előzménye az volt, hogy eleve sem volt rózsás a kapcsolatunk. Apám még normális volt, de anyám módszeresen kiutált otthonról (neki csak 18 éves koráig számít, hogy gyereke van). A lényeg, hogy én elköltöztem a későbbi férjemhez. Mondjuk ha nem hívtam őket 3 hétig, akkor ők sem hívtak, nem érdekelte őket, mi van velem. Nálunk elhidegült a dolog, kb. egy évben egyszer látogatom meg (anyámat, mert apám már nem él.)

Nálatok előtte teljesen jó volt a kapcsolat, míg otthon laktál?

"Keveset beszélek velük, akkor se nagyon tudok mit mesélni"

Úgy érted, telefonon?

Minél gyakrabban beszélsz velük, annál jobban fog menni.

És nem kell mindig neked mesélned, hagyd, hogy ők is meséljenek. Mindig olyankor hívd őket, amikor tényleg ráérsz. És ne csak beszélgess velük, hanem szervezzetek közös programokat, akár csak egy-egy közös bevásárlást, addig is együtt vagytok, és úgy sokkal élőbb a kapcsolat, beszélgetni is jobban lehet, mint telefonon (amikor hiába ér rá a hívó fél, ha a másik épp nem, nincs szemkontaktus, nem látod a gesztusokat, mimikát, stb.).