Miért ilyen a mostohaapám? Mással is ilyen az apja? (lent)
Felnőtt fejjel, illetve ha 21 év annak számít többet gondolok a családi helyzetünkre. A mostohaapánkkal kb 5 éves korom óta élünk együtt, akkor jöttek össze anyuval. Kezdettől fogva apának szólítottuk, de Ő nem viszonozta a kapcsolatot.
A velünk való viszonyát nagyjából az meríti ki, hogy megmondja mit csináljunk, vagy mit csinálhatunk. Hogyan öltözzünk. Hozzunk neki vitamint, hozzunk neki egy italt, kávét, cigarettát, hozzunk ezt, hozzunk azt, keressünk meg egy könyvet neki- egészen apróságokat de mindent velünk csináltat, és előszeretettel büntet meg.
Megmondja hogyan kell viselkedni, és gyakran közli, hogy ne viselkedjünk nevetségesen. Gyakran tiltja meg a diszkóba járást, a kiruccanást a haverokkal.
Társasági emberek vagyunk, nem rosszmódúak és a szüleinket sokan tisztelik. Gyakran van vacsora vendégekkel, régen is gyakran volt nálunk. Mi nem lehetünk ott rajta. Kicsikként sem, most ez evidensnek tűnik, de nagyobbakként sokszor megkérdeztük tőle, hogy most mi nem ehetünk e velük, és beszélhetünk a barátaikkal. Hangosan kinevetett. Még akkor sem ha azok gyerekei is ott voltak.
Gyakran elküld a reggelitől is: menjünk a dolgunkra, egyedül akar lenni, majd később eszünk.
Anyával szerettünk eljárni moziba vagy köztéri rendezvényekre, étterembe, éttermi találkozókra, de vele nem. Ha el is akartunk menni mint egyébként a kamaszok akkor is nemet mondott, vagy megmondta kerek perec- ti nem jöhettek el!
Ha mégis el mentünk vagy megyünk ma vele, nyaralásokra, vagy társaságokba megmondta ki jöhet el és ki nem. Ott pedig úgy mint otthon ugráltatott, nyilvánosan kritizál, sértően beszél. Pl mondja, hogy kínosan nézek ki és felküld a szobába, vagy hogy rosszul nézek ki és kiküld ,,a levegőre".
Természetesen nem zavartatja magát, hogy a véleményünk mi, mire van szükségünk idézőjelben: például én nem bírom a füstöt. De ő erős dohányos és mégis tele füstöli a házat, a nappalit, és bárhol rágyújt, ha ott ülök mellette is. Például ha nincs ránk éppen szüksége vagy igénye akkor befizet valahova, a középsuli alatt evidens volt hogy nyári táborba, most éppen kihez küld el. De ha mi akarunk menni akkor nemes egyszerűséggel kicsit sokat képzelünk magunkról.
Bocs, mostanában egyfolytában a családunk jár a fejemben, és jelenleg Ő. Mintha direkt akarná, hogy rosszul érezzük magunkat.
Mással is ilyenek a szülők? Tudok ezen változtatni?
Ja
21/f
válasza:Mivel ti csak "koloncok" vagytok mostohaaapád nyakán, mit vársz?
Nem ö csinált, semmi köze nincs hozzátok.
Ö anyátokért van oda, ti a velejáro "szükséges rossz" vagytok, amit remekül éreztet is. :/
Amint tudtok, költözzetek el a francba onnan.
Ezt én is átéltem, marha szar érzés, mikor rájössz, hogy a mostohaanyád "enyhén" féltékeny rád, zsarol, aláz, beszól, kinevet lehüléyz, megüt, stb... táadásuk apád is szarik a fejedre a punci miatt.
Mostohaanyámmal 7 éve nem beszélek, apámat féléve egyáltalán nem lehet elérni, hiába irok hívom, le se tojja (eddig legalább háromhavonta ugy csinált, mint akit érdekel, mi van velem)... ennyi, számomra lassan ö is halott lesz, mint anya.
29n
Köszi!
Egy megjegyzés: ez azért nem megy ilyen egyszerűen. Ahogy ismerem apa soha nem engedné hogy nagyon eltávolodjunk tőle. Nem enged hosszú pórázon... Azonkívül anyával való viszonya sem lehet magyarázat szerintem. (Voltak esetek..)
válasza:3-as, DE, ez PONTOSAN ilyen egyszerű... FELNŐTT emberek vagytok, meddig akarjátok még ezt elviselni?
Vagy akkor ne csináljatok semmit, de ne is méltatlankodjatok - az ilyen embert 100% ignorálni kell.
Persze tudom, az első reakció mindig ez, hogy pedig ilyen egyszerű. De lehet, hogy csak nekem nem. Lehet, hogy csinálnék valamit ez ellen, hiszen ezért kérdezek. De nem azt, hogy elhúzunk, vagy ha el is nem akarunk visszanézni.
Egyrészt még akkor se tartom én megoldásnak ha sokszor megfordul a fejemben, másrészt anyu mindig is azt szerette volna ha jó a viszony köztünk. Szerette volna ha elfogadjuk és megnyerjük magunknak.
Nem ezzel van a baj szerintem, hanem azzal, hogy úgy érzem mind hiába. A nővérem mindent megtett, hogy elnyerje a törődését, és én is - azt gondoltuk, hogy ha olyanok leszünk vele is és mindenkivel ahogy ő akarja akkor elnyerjük a jóindulatát az elismerését, de nem sikerült. Az öcsém és a hugom pedig szerintem szimplán félnek tőle, mintha beléjük táplálta volna. Így egyre inkább nehezemre esik. De nem vagyok meggyőződve róla, hogy ha odébb állnánk azzal jobb lenne.
válasza:"Ha mégis el mentünk vagy megyünk ma vele, nyaralásokra, vagy társaságokba megmondta ki jöhet el és ki nem."
Már hogy a családból ki megy és ki marad otthon?
Ez nagyon durva.
"ő erős dohányos és mégis tele füstöli a házat, a nappalit, és bárhol rágyújt, ha ott ülök mellette is"
Ez egy bunkó.
"Már hogy a családból ki megy és ki marad otthon?"
igen.
De, ez ilyen egyszerű. 21 évesen még meg akarják mondani, hogy mit és hogyan tegyek. Ébresztő ember! Ja, hogy akkor el kell tartanod magad? Igen el...
19 évesen fogtam magam és mentem, nekem ne mondja meg senki, mit csináljak, illetve ha igen, akkor én nem kérek belőle, köszönöm.
Egyébként anyád meg vak? Ő nem veszi észre ezt? Miért nem állt ki 15 év alatt értetek?
De első lépésként csak mondj egyszerűen nemet, amikor ugráltatni akar. Hozz neki cigit? Bocs nem dohányzok, hozz magadnak :D Amíg nem állsz a sarkadra, addig ez fog menni.
Jó.... Anya különben is mindig azt mondta, hogy a férje jó ember, csak erős jellem, neki és nekünk pedig egyedül arra szükségünk van. Megenyhül ha rendesek leszünk. Egyszer majd megjavul.
Még akkor is amikor kétszer szétmentek, mert volt egy kis hűtlenség.
Kicsit nehezebb úgy hogy eddig nem hagyott igazán élni.
válasza:Kedves Kérdező!
Tudsz.
Szóval, aki azt írta, lépj tovább, h. nagykorú vagy, miért kellene eltűrnöd m. apád zsarnokságát, uralmát feletted? Ugye? Igaz.
Igen ám, de ekkor megszólal benned valami... - de hát mégiscsak ő tart el (vagy ad legalábbis pénzt az eltartásunkra... nem? Vagy Anyátok tart el titeket és még az embert is pluszban? (Hát ez nagyon gáz lenne)
- Tehát akkor el kell tűrjem mindezt a megaláztatást, amit Ő művel velem, velünk? -
Háááát...kedves Kérdező. Két lehetőséged van: Vagy megszoksz, vagy megszöksz. És bizony saját lábra állsz, ahogyan tudsz. De tényleg. Más nem nagyon van.
- Na de a kisebb testvéreim, velük mi lesz? - kérdezheted, joggal. Hogy velük mi lesz? Hát ők is felnőnek, s kirepülnek, mint Te. Te magad NEM VÁLLALHATSZ FELELŐSSÉGET A kiskorú (fiatalabb) TESTVÉREIDÉRT. Egyetlen testvéredért sem. Őértük ANYA a felelős. A jó édesanyád. Csak Ő, senki más. Igazából még a mostoha (mondhatni nevelő) apátoknak is kéne, de ő látod, legfeljebb csak anyagilag... Mentálisan meg leszar benneteket, ha jól értelmeztem a szavaidat.
Azért van még alternatíva: Anyátokkal beszélni, h. ez így számotokra tűrhetetlen állapot. Állj a sarkadra! Kezdjed Anyádnál. Hiszen Ő ragaszkodik egy olyan emberhez, aki neki (lehet) jó, de számotokra meg nem igazán... Tegyen már valamit, vagy bírja jobb belátásra (ami nem igazán szokott sikerülni), vagy rúgja ki az embert. No ez meg neki lesz nehéz. Ugyanis valami oknál fogva ragaszkodik hozzá. Nyilván, különben már rég kirúgta volna.
A következőt tudakold meg Anyukátoktól... Hogy miért is ragaszkodik hozzá?
Annyira okos? Lehet. (emellett még viselkedhet bunkó módon)
Annyira bölcs? Nem hinném, különben jobban Ti nem éreznétek ezt az ellenszenvet, un-szimpátiát irányában, illetve kölcsönösen.
Annyira szép? Annyira gazdag? Annyira jó 'szerető'? Annyira család-centrikus? Mindenki mással, csak pont veletek nem?
Avagy... annyira fél Anyátok, h. ha kirúgja, akkor nem is talál másik embert helyette, aki hozzá, vagyis egyúttal hozzátok is költözne? Mert hogy sokan vagytok... Fél az egyedülléttől, a magánytól?
Ezeket próbáld kipuhatolni édesanyátoktól, s ha van rá válasz, akkor üzend meg nekünk...De azt is üzend meg, ha nincs válasz, vagy csak egy szomorú fej-ingatás... szóval figyeld az arcát, a kezét, a mozdulatait is, miként reagál a kérdésedre. Rögtön kész-e a válasszal, vagy hosszan elmélázva... maga elé tekintve, stb. (ez fontos, mert sokat elárul az érzéseiről)
Az ERŐ legyen Veletek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!