Miért ilyen a mostohaapám? Mással is ilyen az apja? (lent)
Felnőtt fejjel, illetve ha 21 év annak számít többet gondolok a családi helyzetünkre. A mostohaapánkkal kb 5 éves korom óta élünk együtt, akkor jöttek össze anyuval. Kezdettől fogva apának szólítottuk, de Ő nem viszonozta a kapcsolatot.
A velünk való viszonyát nagyjából az meríti ki, hogy megmondja mit csináljunk, vagy mit csinálhatunk. Hogyan öltözzünk. Hozzunk neki vitamint, hozzunk neki egy italt, kávét, cigarettát, hozzunk ezt, hozzunk azt, keressünk meg egy könyvet neki- egészen apróságokat de mindent velünk csináltat, és előszeretettel büntet meg.
Megmondja hogyan kell viselkedni, és gyakran közli, hogy ne viselkedjünk nevetségesen. Gyakran tiltja meg a diszkóba járást, a kiruccanást a haverokkal.
Társasági emberek vagyunk, nem rosszmódúak és a szüleinket sokan tisztelik. Gyakran van vacsora vendégekkel, régen is gyakran volt nálunk. Mi nem lehetünk ott rajta. Kicsikként sem, most ez evidensnek tűnik, de nagyobbakként sokszor megkérdeztük tőle, hogy most mi nem ehetünk e velük, és beszélhetünk a barátaikkal. Hangosan kinevetett. Még akkor sem ha azok gyerekei is ott voltak.
Gyakran elküld a reggelitől is: menjünk a dolgunkra, egyedül akar lenni, majd később eszünk.
Anyával szerettünk eljárni moziba vagy köztéri rendezvényekre, étterembe, éttermi találkozókra, de vele nem. Ha el is akartunk menni mint egyébként a kamaszok akkor is nemet mondott, vagy megmondta kerek perec- ti nem jöhettek el!
Ha mégis el mentünk vagy megyünk ma vele, nyaralásokra, vagy társaságokba megmondta ki jöhet el és ki nem. Ott pedig úgy mint otthon ugráltatott, nyilvánosan kritizál, sértően beszél. Pl mondja, hogy kínosan nézek ki és felküld a szobába, vagy hogy rosszul nézek ki és kiküld ,,a levegőre".
Természetesen nem zavartatja magát, hogy a véleményünk mi, mire van szükségünk idézőjelben: például én nem bírom a füstöt. De ő erős dohányos és mégis tele füstöli a házat, a nappalit, és bárhol rágyújt, ha ott ülök mellette is. Például ha nincs ránk éppen szüksége vagy igénye akkor befizet valahova, a középsuli alatt evidens volt hogy nyári táborba, most éppen kihez küld el. De ha mi akarunk menni akkor nemes egyszerűséggel kicsit sokat képzelünk magunkról.
Bocs, mostanában egyfolytában a családunk jár a fejemben, és jelenleg Ő. Mintha direkt akarná, hogy rosszul érezzük magunkat.
Mással is ilyenek a szülők? Tudok ezen változtatni?
válasza:Kedves Kérdező!
Tudnod kell, az a normális, ha egy család együtt étkezik, vagy inkább úgy mondom: együtt étkezhet.
Te talán úgy gondolod, hogy anya és m.apa úgy általában jól kijönnek egymással. Mondod: szeretik egymást. Én meg azt mondom néked: a látszat sokszor bizony csal.
Te látsz, hallasz, megélsz valamit és azt hiszed (legalábbis eleinte), hogy az a normális. Aztán, ha jobban mélyére nézel a dolgoknak, kutakodsz, keresgélsz, információkat kezdesz gyűjteni (mint például most is ezen a fórumon) akkor később rájössz, h. hát az nem is az volt, aminek láttad, hitted. Kezded majd másképp látni a dolgokat és átértékelni a múltbeli eseményeket.
De hidd el, ez jó jel. Csak így tovább... Keresgélj a NET-en, ha már megadatik. Informálódj, hallgass/nézz youtube videókat e témakörben. Vagy kérdezz bennünket bátran. Aki olvas téged és van kialakult véleménye, az úgyis megosztja veled, velünk.
Javasolhatok kereső szavakat a google-ba (wikipédia) Ilyeneket, mint pl.: szeretet, egyenrangú kapcsolat, szülő gyermek kapcsolat, stb.
De javasolhatok név alapú keresést is: Vekerdy Tamás, Popper Péter, Ranschburg Jenő, Müller Péter, stb..
(A youtube videók címei sokat elárulnak arról, hogy érdemes lehet-e számodra megnézni)
Öcsédet pedig ne hagy teljesen egyedül, ha úgy látod, magába fordul... nyugodtan ülj le mellé, amikor engedi és hagyd, hogy megnyilatkozzon, hogy Ő beszélhessen hozzád... csak erőszakkal ne faggasd, ne erőltesd. (Lehet együtt hallgatni is) A fontos az, hogy ne érezze magát egyedül. Ha látja a szemeidben a testvéri szeretetet, a törődést, együttérzést, akkor előbb-utóbb megnyílik számodra... és akkor csak hagyd, had beszéljen...
Kérdezz bennünket, bátran.
Az ERŐ legyen Veletek!
válasza:Vérszerinti apám detto.. Mindig külön evett sose ült senkivel egy asztalhoz. Méterekre jött mögöttünk. Mindenéért üvöltött semmi se volt jo stb,voltak durvább dolgok is,de nem irnám le ,pszichopata ennyi. Már szerencsére nulla kapcsolatom van velük..
36N
válasza:Kedves Kérdező!
Anyukád és m. Apád kapcsolata egyáltalán nem egyenrangú. (Leírásodból erre következtetek)
Ez egyfajta "üzleti" kapcsolat, megegyezés kettejük között.
1. Apád szeretne egy stabil NŐT maga mellé, aki elviseli az összes gorombaságát, azaz összes negatív tulajdonságát, magas egoját. Nyilván, hogy vannak jó tulajdonságai is, hiszen elviszi ebédelni Anyátokat, s Ő jól is érzi magát mellette, stb... De ez kell is ahhoz, hogy valamennyire elviselhető legyen toronymagas EGO-ja. Amire persze
Anyukád azt állítja: Erős egyéniség, ugye... Sajna azt kell mondjam: FRÁSZT erős egyéniség. Baromira gyenge jellem, csak ezt a kicsúcsosodó EGO-s személyiséget egyfajta KOLERIKUS viselkedés mintázattal fedi el. Apád borzasztóan bizonytalan ember. Például az is mutatja, hogy egy sok-gyermekes Nőnél (Anyátoknál) próbálkozik érvényesülni. Normális ember nem egy 4-5 gyermekes Asszonnyal, hanem inkább gyermektelen Nővel próbálkozna... De, most ugye azt kérdezed, miért ne lenne neki jó, ha van néhány gyerek a háttérben, ugye... Elmondom.
Azért, mert Ti gyerekek is csak arra vagytok jók számára, hogy erőteljes parancs osztogatással csicskáztasson benneteket. Hogy rajtatok is kiélhesse (és gyakorolhassa) a kolerikus jelleméből fakadó egyfajta fensőbb-rendűségi érzését. Ezért tűnik Anyátok számára is "erős jellemnek". (Lásd: "kolerikus" <"A kolerikus személyiségtípus másik kapcsolatromboló hibája, hogy a gyengéi zöméről nem is tud. Pontosabban előfordul, hogy a saját gyengeségeit is mások hibájának tulajdonítja.">
Ez azt is jelenti, ha valami számára nem jól sikerül, akkor sosem azt mondja: - Én csesztem el! -
hanem inkább azt: - Te vagy a hibás! Te miattad történt! vagy: - Te hoztad ki belőlem! -
Ha pl. mond valamit (parancsot oszt): - Menj fel a szobádba! - és erre Te ellenkezni mernél - Már miért is mennék fel? Miért küldesz el? Dehogy megyek! - akkor Ő berág, s kőkemény hangon utasít újra, vagy leugat, vagy még talán (rosszabb esetben) le is pofoz. Csak hogy éreztesse, Ő az ÚR a házban. NEM TŰR ELLENTMONDÁST. Mert miért? Mert Fensőbb-rendűnek hiszi magát. Aki mindig tudja, hogy KINEK MI a JÓ.
Fensőbb-rendűségét mindig az hangsúlyozza ki, hangoztatja, aki magát alacsonyabb rendűnek hiszi.
2. Anyukád... meghunyászkodik, megalázkodik előtte, mert Apáddal való kapcsolatából egyfajta nárcisztikus és anyagi(!) nyereséget remél. Ami utóbbi teszi lehetővé, h. időnként drága helyekre is elvigye, ajándékkal kedveskedjen neki, étterem, nyaralás, stb... szóval a "szeretetét" anyagi jellegű javakkal mutatja ki felé. De ez csakis Anyátok felé irányul. Mintegy kiengesztelésképpen, hiszen Ő is érzi, h. mennyire "pokróc" veletek szemben.
Például az is egyfajta nárcisztikus nyereség, h. EGÉSZ (Ap+Any+gyerekek) családban élhet. Kívülről nézve: Egy Boldog Nagy Család! Eljárnak ide, meg oda...működik az üzlet is. Mondom: KÍVÜLRŐL NÉZVE!
Másrészt Anyukád tisztában van vele, hogy ennyi gyerekkel NEM IGAZÁN lehet olyan Férfit találni (az Ő korában), aki bevállalná a Nőn kívül még egy NAGY népes CSALÁD fenntartását is. Ezért is kért benneteket arra: - Legyetek jók és szófogadók, ha megkér valamire benneteket, Gyerekek! - És eközben meg azzal áltatja magát és titeket is: - Majd meglátjátok, hogy lesz jobb is... majd megváltozik... - FRÁSZT!
Akkor már megváltozott volna. Mennyi évre van szüksége egy "normális" embernek, hogy hozzátok kedvesebb, megértőbb legyen? 10-20-30 évre? Gondolkozzál egy kicsit... vagy ne is gondolkozz, hanem inkább emlékezz... amikor régebben ez, vagy az történt, akkor vajon miként reagált Apád és miként Anyád... és majd lassanként összeáll a KÉP... amikor már tudni fogod, hogy mi a "szeretet", a "majom-szeretet" és az "önszeretet"(önimádat) között a különbség, tehát azt is, hogy mi pedig 'nem szeretet'.
#24 számára már új élet kezdődött. Végre. Neked is csak ezt tudom javasolni!
A testvéreidért, meg - még egyszer hangsúlyozom - NEM TE VAGY A FELELŐS!
Nem veheted a hátadra mindenki más baját, mint ahogy a Világ összes problémáját sem.
Először a TE PROBLÉMÁDAT old meg. Mert Önmagadért mégis csak Te vagy a felelős! Ebben a korban!!
Aztán, ha a Te sorsod rendeződik... no akkor majd foglalkozhatsz a rokonaidéval is. Sokkalta többet tudhatsz majd tenni értük, ha a Te sorsod egyenesbe kerül, mert akkor már az önmagad iránti aggódásod nullára lesz leírva. ÉRTED?
Az ERŐ legyen Veled utadon!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!