Veletek is volt olyan, hogy nem hitték el, hogy milyen szemét emberek a szüleitek, mert mással kedveskedik?

Igen. Hogy örüljek neki, mert a szüleink még nem váltak el. Minket az apánk terrorizált. A barátnőim előtt mindig jópofizott. A barátnőim hülyének néztek. Egyszer elfelejtette, hogy van nálam valaki és beronotott őrjöngve, mert nem raktam vissza a helyére egy újságot.

Az a barátnőm többet a büdös életbe nem jött hozzánk vendégségbe, annyira megijedt.

Nincsen rokon, aki ismerné a szülődet vagy segítene?

Engem nem vertek, csak lelki terror meg elnyomás volt, de ha segítséget akartam kérni akkor mindenki a szüleim pártját fogta. Mondjuk a mi családunkban ez a nornális, hogy a gyerek 30 évesen is szót kell, hogy fogadjon a szülőnek. Mindig azzal jöttek, hogy "anya csak jót akar". Mikor egyik "barátnőmnek" meséltem, hogy mi a helyzet ő meg azt vágta a fejemhez, hogy örüljek neki, hogy ennyire szeretnek meg féltenek. (Mert bezártak a házba, mikor ki akartam menni ők meg nem engedték meg, vagy hogy sehova nem engedtek el iskolán kívül, stb.)

Egyedül az egyik szomszédnak tűnt fel, hogy valami nem oké, mikor elhívtak magukkal görkorizni, én hagytam anyumnak levelet, hogy hova mentem, kikkel, mert nem vette fel a telefont erre pár óra múlva üvöltve hív, hogy mit képzelek én magamról, hogy elmegyek otthonról. A szomszéd nő meg nem értette, hogy mire fel ez a balhé, mikor én 16 éves vagyok és nem idegenekkel vagyok, hanem olyanokkal, akiket születésem óta ismerek és falun belül, ráadásul még üzit is hagytam, hogy hol vagyok. Nyáriszünet volt, még csak az sem lehetett baj, hogy tanulnom kéne vagy ilyesmi. Nem a világ végére szöktem idegenekkel, szó nélkül. Ráadásul ezt úgy, hogy a 14 éves húgom reggel óta a fiú haverjaival lóg ki tudja hol, nem szólt senkinek, de az nem volt baj, mert neki szabad. Este 11-kor ért haza, nem volt semmi balhé. Egy két barátnőjének is feltűnt később, hogy valami nem stimmel. Pl. mikor felvettem egy ruhát, ami anyumnak nem tetszett és elkezdett miatta alázni meg sértegetni a barátnője meg nem értette mi baj a ruhámmal. Ugyan ez volt akkor, mikor nem akartam levágatni a hajam vagy csak simán kitalálta, hogy csúnya vagyok, ronda vagyok, kövér vagyok a barátnői meg nem értették miről beszél, mert egyik sem igaz.

Én középsuli után elköltöztem onnan és nem igazán járok haza. Mindenki engem gondol hálátlannak, mert szegény anyum, "mindig csak jót akart nekem" én meg rá se nézek.

Ha jót akart volna nekem akkor hagyta volna, hogy normálisan legyenek barátaim, kapcsolataim és nem bezárni akart volna a lakásba, hogy a tanulás legyen az életem és ne is legyen saját akaratom, gondolatom, csak az, amit ő a számba rak. Meg talán a személyiségem is érdekelte volna és nem csak dicsekedett volna velem meg mutogatott volna, mint egy bazári majmot.

Igen, a környéken mindenki azt hiszi hogy pl. apám mekkora jó fej, pedig alkoholista és rendszeresen balhézik. Meg anyám is dicsekszik mindenhol hogy milyen büszke rám, otthon meg többször okozott 8 napon túl gyógyuló sérülést olyanokért hogy szerinte a lépcső rossz oldalán álltam.

De visszafelé is érzékelem ezt, több olyan látszatcsalád él a környéken, ahol kívülről minden happy aztán vagy ott is alkoholizmus van, vagy csalják egymást a szülők vagy csak szimplán szarnak a gyerekekre. Én már nem is hiszek a normális család létezésében.

(4.) Nálunk olyan volt, hogy betegen kellett iskolába menni, volt hogy 40 fokos lázzal és ilyenkor elvette a kulcsomat, hogy haza ne tudjak menni. Emiatt volt, hogy többször is kórházba kerültem, mert rosszabb lett az állapotom vagy csak behívták miattam suliba és ott játszotta az aggódó szülőt, utána meg jól lecseszett, hogy az én hibám, hogy beteg vagyok meg csak szimulálok, nem ő vette el a kulcsomat, hanem én hagytam otthon, meg hordta utánam a tankönyvet a kórházba.

Egyszer összeestem a buszon valami betegség miatt akkor is. Egy suliba jártam a szomszéd sráccal, ő kapart össze meg hívta fel anyumat, hogy mi történt. Mikor anyum odaért mondtuk neki, hogy mi volt erre közölte, hogy mivel már eszméletemnél vagyok mehetek is suliba, nem lóghatok ilyen hülyeség miatt. (Ha otthon estem össze akkor simán otthagyott, amég magamhoz nem térek.) Meg elkezdett lecseszni, hogy ez az én hibám volt biztos, meg mi az, hogy egy ilyen miatt nem akarok suliba menni és a szomszéd srác kezdett vele veszekedni, hogy ha meglát a suliban akkor elmondja a tanároknak meg az orvosnak és ő fog engem hazavinni, ha most nem enged felszállni a buszra. Nagy duzzogva engedte, hogy hazamenjek, mert gondolom nem akart belőle balhét, meg nyilvános helyen is voltunk, mert azt már nem tudta volna kimagyarázni, hogy idegen emberek is azt mondják mint én, de egy csomó ideig hallgathattam, meg keltette a bűntudatot bennem miatta. Na meg persze szidta a szomszédot ezerrel, hogy ki tudja miért véd ennyire, biztos hozzá járok iskola helyett, stb. (Ez volt a másik rögeszméje, hogy én pasikhoz járok iskola helyett.)