Más is utálja az anyját? Nem dobott kukába csecsemőként, nem drogozik/iszik és nem lecsúszott férjelhagyó kokainos. Csak egy szemét alak, egy undorító ember

nagyon sajnálom a durvább dolgokat megélteket :/

de ahogy le is írtam, nálunk semmi "ilyen" nem volt, persze kisebb korunkba voltak pofonok ha "hülyeséget csináltunk", de azokat pont nem sajnálom tőle. ha az én kölyköm is értetlen önfejű hülegyerek lesz, kap majd egyet a búbjára :D két évente 1x

de nem ez a gond anyámmal...nem volt részeg soha, pont ez az, hogy ő egy jóéletű szent. tökéletes. soha nem iszik, apa se. Csak éppen egy irányításkényszeres önző *utcalány*, akinek mindig mindenbe igaza van, bárki, aki ellentmond neki azt kicsinálja lelkileg, mindenről megvan a véleménye amit tényként kell kezelni, mert ha valaki nem egy véleményen van vele az hülye. ugye én vagyok a legszarabb alak a házban, mert én ellent mertem mondani neki. :D

hosszú hosszú évekig ment a lelki terror, az örökös veszekedés... apával kiabálások fenyegetőzések székdobálások...akkor a két testvéremmel a gondok körül is mindig a cirkuszok, a házunk rosszabb volt mint egy pszichiátria. nem is tudom - komolyan nem tudom- hogy tudtam ált. iskolába meg gimibe kitűnő lenni.. Valószínű abba menekültem, nem tudom.. Apámat nem tudom, hogy nem tette még tönkre idegileg, bár már egyre idegbajosabb az öreg...nagyon nyugodt türelmes ember, ezért viselte el anyámat úgyahogy. persze voltak megrángatások meg ilyenek h elment a házból apa h ő nem érdekli nem jön vissza

de apa nagyon jó ember, belül a legbecsületesebb ember akit valaha ismertem. Miattunk soha-soha nem tette volna meg. emiatt nagyra is becsülöm.

ő se szent, sokszor a vita kirobbanásának oka jogos volt h apa tipikus férfi butaságokat csinált a házkörül vagy a "gyereknevelésben" de amit anyám lereagált rá, az több mint sok volt. és mindig a kibsz0tt hatalmi harcok...

én abba nőttem fel hogy mindig az ment h na ki az erősebb, kinek van igaza. és mindig anyámnak volt. addig ment a kiabálás.

van hogy szó szerint egy napig. órákig üvöltés torkuk szakadtából, aztán fél óra pihi, aztán folytatás estig, 11-kor éjfélkor, aztán apa elmegy a házból. aztán hazajön, a másik szobába alszik, holnap folytatják..hihetetlen. fú de rossz visszaemlékezni ezekre :'(

tesóimmal is mindig ez, főleg bátyámmal mert ő viszont minden csak nem türelmes, ő szedett már le szekrényajtót is, meg tört össze dolgokat... anyám meg a lelki terror mestere, a fenyegetés az ő fegyvere meg az h addig szidja alanyát, olyan durva dolgokat mondva, míg az kikészül teljesen. és ő ezt nemaz h nem veszi észre, HANEM AZT HISZI HOGY EZ NORMÁLIS, MERT IGAZA VAN.

és? attól mert LEHET (nagyon sokszor nem), hogy igazad van abba pl hogy a fiad ne füvezzen, attól nem így kell megoldani a dolgokat (semmit nem old meg vele.), hogy megfenyegeti a gyereket aki már mérgében - meg hogy meg ne ölje az anyját, vagy ne b.sszon szét még 2 másik szekrényt - inkább elmegy a házból, erre azt mondja anya h akkor nem jöhet vissza, vigye a cuccait takarodjon. de ez nem egyszer. tizenötször.

és láttam idegből sírni a bátyámat, aki amúgy minden érzelmét eldugja, de üvöltve sír, hogy anyának nincs igaza és hogy lehet ilyen szemét.

hú mennyi stressze volt ez édes istenem :'(

és mindig én voltam a békítő. én mondtam bátyámnak h inkább menjen el, menjen csak nyugodjanak le.

mondtam h ne kiabáljon vissza, hagyja, hagyja én tudom h neki van igaza.

de ez ilyen...ha az emberbe ilyen szinten megpróbálják elnyomni az igazságot akkor azt már nem hagyhatja. és ezt én is csak később értettem meg. mert mikor kisebb gyerek voltam én voltam a békítő (próbáltam az lenni, mert gyomorgörcsöm volt, nem tudtam enni utána napokig stb) de aztán mikor nagyobb lettem a sok szigor meg minden még elment, oké lsz@rom. úgyis ittam meg cigiztem néha, csak jól hazudtam neki (amit egyébként utáltam), de ez a része nem érintett, nem voltam olyan "rossz életű" mint bátyám aki sokkal többször bulizott haverjaival meg néha fű stb mint említettem..de ahogy fejlődött a személyiségem anyám mindenbe belekötött...annyira rosszul reagálta le a tinédzseres dolgokat is. és folyton az anyósához hasonlít hogy ugyanolyan $z@r senki vagyok... ezt apámnak is ugye mindig hallgatni (persze tényleg nyomorék nő apa anyja, ezt apa is tudja), de pont ezért mindig azt hallani h engem hozzá hasonlít. hát marha jó érzés volt :) és ugye ezt apa is észrevette hogy ezzel hatalmas sebeket ejt rajtam és olyankor felszólalt ez ellen, megint csak olaj volt a tűzre...

csak azért mert 1x-2x gorombán szóltam vissza vagy hasonlók.. és aztán jött az h én is visszaszóltam. olyan okosan és olyan részletekbemenően visszaemlékezve, visszaidézve h ő mit mondott vagy mit csinált, hogy csak lesett :D lesett a kv@ @nyját h h tudok így ellene szólni, hogy hogy van az hogy tudok olyan érveket, amikből talán egyértelműen lejön h roh@dékként viselkedik és EGYÁLTALÁN NEM JOGOS amit csinál. ráébresztettem (legalábbis remélem) ezekre a dolgokra és ez nagyon fájt neki, mégjobban kiabált meg szidott meg h még ő a szar... bizony bizony anyukám te vagy a roh@Đt szemét alak..... és ezek miatt aztán imádtam vele veszekedni :D nem számított már semmi, csak az hogy bármibe le akar szidni, vagy bármiről azt hiszi, hogy rosszul csináltam, akkor jött ugyanaz amit ő csinált velünk. elkezdtem mondani először mindig higgadtan hogy miért is nincs igaza, aztán kiabál, én meg folytattam higgadtan és a saját módszereit használtam fel ellene amíg nem sírt idegből (de nem azért mert h rájött volna, hanem mert H ÉN MILYEN $z@R ALAK VAGYOK, MEG HOGY HOGY LEHETNEK ILYEN GYEREKEI AKIK ILYENEKET MONDANAK NEKI MEG ÍGY NEM TISZTELIK):D imádtam hogy visszakapta...és természetesen ezért utálom a legjobban. hogy ezeket kellett tennem. hogy csak így éreztem valamiféle békét magamban. körülöttünk tombolt minden, de csak így tudtam egy kis békét lelni, hogy én megmagyaráztam neki, miért egy $z.r alak.

és mert én tudtam h az nem úgy van, ahogy gondolja.

szóval nálunk így történtek a dolgok... mikor haza is megyek pár napra, folyamatosan azt lesi, mibe tudna belekötni aztán meg is teszi, aztán megint sírásig megy a cirkusz de én nem hagyom. megfogadtam hogy soha többet nem hagyom rá, akkor se ha én ettől $z@r ember leszek és olyanokat mondok, amiket soha nem mondtam volna magamtól. ő farag belőlem szemét alakot és még csak észre sem veszi :( gyűlölöm. de addig fog ez menni míg rá nem jön, vagy míg meg nem döglik, megfogadtam.

ez szerintetek mennyire rossz így?

mennyire vagyok $z@r ember?

van pár vitathatatlan érdeme, körülbelül kettő. de attól még egy nagyon, nagyon aljas és önző és nárcisztikus és irányításkényszeres (beteg) ember. és nem fogom hagyni hogy irányítson vagy befolyásoljon vagy tönkretegye bárki jókedvét vagy életét. soha már.