Miért ilyen a mostohaapám? Mással is ilyen az apja? (lent)
Felnőtt fejjel, illetve ha 21 év annak számít többet gondolok a családi helyzetünkre. A mostohaapánkkal kb 5 éves korom óta élünk együtt, akkor jöttek össze anyuval. Kezdettől fogva apának szólítottuk, de Ő nem viszonozta a kapcsolatot.
A velünk való viszonyát nagyjából az meríti ki, hogy megmondja mit csináljunk, vagy mit csinálhatunk. Hogyan öltözzünk. Hozzunk neki vitamint, hozzunk neki egy italt, kávét, cigarettát, hozzunk ezt, hozzunk azt, keressünk meg egy könyvet neki- egészen apróságokat de mindent velünk csináltat, és előszeretettel büntet meg.
Megmondja hogyan kell viselkedni, és gyakran közli, hogy ne viselkedjünk nevetségesen. Gyakran tiltja meg a diszkóba járást, a kiruccanást a haverokkal.
Társasági emberek vagyunk, nem rosszmódúak és a szüleinket sokan tisztelik. Gyakran van vacsora vendégekkel, régen is gyakran volt nálunk. Mi nem lehetünk ott rajta. Kicsikként sem, most ez evidensnek tűnik, de nagyobbakként sokszor megkérdeztük tőle, hogy most mi nem ehetünk e velük, és beszélhetünk a barátaikkal. Hangosan kinevetett. Még akkor sem ha azok gyerekei is ott voltak.
Gyakran elküld a reggelitől is: menjünk a dolgunkra, egyedül akar lenni, majd később eszünk.
Anyával szerettünk eljárni moziba vagy köztéri rendezvényekre, étterembe, éttermi találkozókra, de vele nem. Ha el is akartunk menni mint egyébként a kamaszok akkor is nemet mondott, vagy megmondta kerek perec- ti nem jöhettek el!
Ha mégis el mentünk vagy megyünk ma vele, nyaralásokra, vagy társaságokba megmondta ki jöhet el és ki nem. Ott pedig úgy mint otthon ugráltatott, nyilvánosan kritizál, sértően beszél. Pl mondja, hogy kínosan nézek ki és felküld a szobába, vagy hogy rosszul nézek ki és kiküld ,,a levegőre".
Természetesen nem zavartatja magát, hogy a véleményünk mi, mire van szükségünk idézőjelben: például én nem bírom a füstöt. De ő erős dohányos és mégis tele füstöli a házat, a nappalit, és bárhol rágyújt, ha ott ülök mellette is. Például ha nincs ránk éppen szüksége vagy igénye akkor befizet valahova, a középsuli alatt evidens volt hogy nyári táborba, most éppen kihez küld el. De ha mi akarunk menni akkor nemes egyszerűséggel kicsit sokat képzelünk magunkról.
Bocs, mostanában egyfolytában a családunk jár a fejemben, és jelenleg Ő. Mintha direkt akarná, hogy rosszul érezzük magunkat.
Mással is ilyenek a szülők? Tudok ezen változtatni?
válasza:Még annyit tennék hozzá: A mostoha apátok nem vesz Titeket komolyan. Azaz emberszámba. Nála megállt az idő, mert még mindig az 5-10 éves korodban jár Ő maga. Miközben Te már 21 vagy, ugye... Fel kéne édesanyádnak ébresztenie: - Hahóóóó, Apaaaa!! Ezek már nem kicsi gyerekek! Közben felnőttek (már aki)!
Tekintsd már őket is nem kisgyerekként!
De ez édesanyád dolga lenne, nem a tiéd, vagy bátyádé, vagy öcsédé, húgodé. Ti dolgotokká csak akkor válik, ha édesanyátok erre végképp képtelen. Van ilyen is. De az egy másik történet.
Az ERŐ legyen Veletek!
Köszönöm a tartalmas választ. Jól esik ebben a közegben ebben a helyzetben.
Néhányat nem kell kiderítenem. Tudom anélkül is.
Egyrészt apa cégéből élünk, és anyáéból. Apa azt akarja, hogy ha dolgozni fogunk akkor ott dolgozzunk, nem tűr kívülállókat. Persze megtehetem, de nem tudom mi lenne belőle..
Az, hogy anya ragaszkodik apához az lehet. Végülis kétszer visszafogadta. De nem kell kipuhatolnom, hogy miért. Mert Őt szereti. Vele egészen máshogy viselkedik, persze van hogy vele is lerázó hangnemet alkalmaz, de vele mindig csodásan viselkedik. Ajándékozgat neki, gyakran akarja elvinni vacsizni, utaznak el egy hétvégére, sok időt tölt vele.
Még úgy is, hogy nem titkoltuk előtte idősebb lénytesómmal, hogy mi a problémánk. Mindig elmondtuk neki, hogy vegye legyen szíves észre, hogy bánik ez a férfi mindenkivel kivéve őt.
A régi nóta. "Tudja, hogy nehéz köztünk a surlódás de legalább hozzászoktunk egymáshoz" meg ilyenek, "próbáld meg szeretni, ő is fog". "Megenyhül ha jó leszel" stb. Persze rá hallgatok mindig, csak túl régen, és egyre nehezebb.
Ez most fájni fog: sajnálom, de azt kell mondjam, hogy anyád is leszar titeket a saját kényelme és biztonsága érdekében. Én a saját feleségemet is felrúgnám a holdig, ha így viselkedne a gyerekeinkkel, nemhogy egy mostohát...
De még egyszer: 21 éves vagy, indulj el, állj fel, mozdulj meg.
Adj egy ultimátumot: eddig és nem tovább. Ha ez folytatódik, akkor lépsz. És ne csak a levegőbe beszélj, tervezd meg, hogyan tudod élni az életedet -> nélkülük! Legyél felelős önmagadért. Amíg otthon élsz ennyi idősen, Anyuzol, Apuzol, éled a "sértődött kamasz életedet" 21 évesen, addig mit vársz. Ha változást akarsz az életedben, légy te magad a változás.
Sajnálni sajnálhatod őket, de bármilyen kegyetlenül hangzik, nem vagy értük felelős. Édesanyádnak kell őket megvédeni, ha nem teszi, akkor az ő lelkén fog száradni.
Te felelj magadért, és igazgasd a saját sorsod, vedd a kezedbe a saját életedet. "Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa."
válasza:Te jó Isten...!
#13 , 16-os jól beszélt.
Édesanyád, azt kell, hogy mondjam szintén nem tud kiállni még önmagáért sem. (Amiket írsz, annak alapján ezt kell higgyem.) Hát persze, hogy nem fog tudni kiállni értetek sem.
Először is:
El nem szabadna tűrnie azt, hogy kizavarja a kedves "ura" a kanapéra. Minek nézi ilyenkor? Egy megbüntetendő cselédnek? Egy kis SENKINEK? Hát hol van itt egyenrangú kapcsolat? Vagy nem számít?
- Vitatkozni mertél énvelem?? Micsoda? Na mars ki a kanapéra! Aztán ott gondolkodjál el, hogy KI AZ ÚR a HÁZBAN !! -
Ez az ember tulajdonának tekinti édesanyátokat, szeszélyei (és személyes vágyai) kiszolgálójának... egy szolgának. Miközben úgy tekinti ottlétét (úgy tűnik), hogy Ő az ÚR! Édesanyátok meg hagyja... meghunyászkodik, de egyúttal meg is alázkodik előtte.
Hát persze, hogy később kibékülnek... mivelhogy kell valaki, aki mégiscsak "simogatja" hátát, hasát... ugye. Megjegyzem: ha már kétszer kidobta, akkor dobja ki harmadszor is... de már ez legyen az utolsó. Többet ne fogadja vissza, bármennyire is könyörög... és ígéri a csillagos eget is lehozni...
Ez az ember nem vesz titeket komolyan. Édesanyátokat sem.
Mondhattok neki akármit... egyik fülén be, másikon ki.
Úgy tűnik számomra m. apátoknak akkora az EGO-ja, mint a Bazilika kupolája...
Én (is) amondó vagyok: Lépj tovább! Tedd meg a második lépést az ügyben.
Mert az elsőt már megtetted: Megírtad a problémádat erre a fórumra.
De ettől az még megoldódni nem fog. Szükség lesz a következő lépésre is, hogy mozgásba lendülhessél.
Az ERŐ legyen Veletek!
válasza:Hát ez elég durva, amiket itt leírsz. Előttem kb már minden hasznosat leírtak, én csak ajánlani tudom, hogy fogadd meg.
Édesanyádat már sikerült teljesen eltipornia, hogy képtelen legyen kiállni magáért és értetek. Ha te továbbra is behódolsz ugyanúgy fogsz járni mint ő. (Egyébként megsúgom, hogy ezt lelki bántalmazásnak hívják, aminek súlyos hatása is lehet a későbbi életedre és önértékelésedre.)
Visszatérve az eredeti kérdésedre, ez egyáltalán nem normális. A családunkban van olyan házasság, ahol 3 közös gyerek 1 előző házasságból maradt gyerek van. És imádja őt. Sosem volt éreztetve vele, hogy nem igazi édeslánya.
Ennél a közös étkezésnél csak néztem. Tegyük fel hogy üzleti vacsoráról van szó, ahova a partnereket hívja meg mostoha apád akkor talán még meg-meg értem, hogy nem akar ott látni benneteket. De hogy sima barátokkal. Meg hogy ne ehettek akkor amikor ő is reggelizik... mondjuk ezek után én inkább a szobámba ennék nem egy ilyen ember társaságába de ez más kérdés...
Nagyon durván alárendelitek magatokat ennek az embernek, és ez nem fog jóra vezetni...
#18 Vélhetően egyenrangú kapcsolat az övék, hiszen volt amikor nem apa küldte ki őt aludni hanem fordítva és mint mondtam kétszer szakított is vele. Persze apa a domináns típus kettejük közül. De harmadszorra miért is dobná ki, ha nincs rá oka? Azért mert nem boldog vele? De sajnos boldog vele, nem ringatom magam álmokkal.
19# Azt hittem természetes ha a felnőttek a gyerekek nélkül tartanak vacsorát, de persze egyre gyanúsabb minek után már mi is annak nézünk ki... A bátyám ott lehet, de azt apa igényli is. Végül is ha úgy tetszik Ő már azért elég idős és a sógornőm is (ha mondhatom így.) De ha én néhány éve, vagy most az öcsém és a húgom kimennek hiszen kíváncsiak ha úgy teszik / azok voltunk akkor később mikor elmentek mindig lecseszett minket. "Ezerszer mondtam már, ha vendégeink vannak ne dugjátok oda a képetek!" Ebből van elegem. Hogy fenyeget és parancsokat osztogat ha valami másképp történik akkor úgy beszél velünk mint a kutyáival nem mint a gyerekivel, és csak megbüntet.
Ezért lehet is félni tőle kicsit vagy nagyon. Az öcsém félelmében a begubózásig jutott, vagy talán többre is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!